Mit tegyek a magány ellen?
Nagyon magányos vagyok, annyira magányos, hogy néha már egyszerűen nem tudom elviselni.
Felemészt ez az egész, hogy ennyire gyenge vagyok.
Nehezemre esik élőben másokkal beszélgetni, kínszenvedés amikor nem tudok valamit online megoldani és nagyon ideges vagyok, amikor személyesen kell megjelennem valahol.
Ha valamit kérni akarok, akkor meg sem merek szólalni... emiatt egy csomószor csúsztam le jó lehetőségekről vagy bántam meg dolgokat. Pl.: Annyira félek szólni, hogy simán inkább kapok egy kettest a rossz javításért, csak ne kelljen szólnom.
Vagy nem merem megkérni az oktatót, hogy mondja már el újra a követelményeket.
Tudom, hogy ciki, de ez van sajnos.
Hogyan küzdjem le ezt a magányt és a belőle vagy ebből fakadó önbizalomhiányt?
Még az egyetem pszichológusához sem merek elmenni.
Az egészben az a legfurább, hogy nem vagyok bolond. Nem képzelem be magamnak, hogy kibeszélnek a többiek vagy majd a pszichológus elmondja másnak, csak szimplán inkább a neten olvasgatok módszereket és a végsőkig húzom azt, hogy személyesen jelenjek meg valahol.
21/F
1. Felismerni, hogy gond van.
2. Akarni tenni ellene.
3. Tenni ellene.
Ez csak úgy fog menni, ha kis lépésekben, de elindulsz kifelé abból a biztonságot nyújtó kis világodból. Mindig csak egy kicsit kintebb, amíg azt is megszokod.
Sok dologban hasonlítunk, és tetszik, hogy változtatni akarsz rajta, hogy nem törődsz bele, nem vagy el a kényelmes langyos vízben.
Hova valósi vagy?
Annyira félénk vagyok, hogy igazából.. sokszor az nehezemre esik, hogy reggel kilépjek a házból.
Sőt imádom ha sokáig ott vagyok az egyetemen, mert akkor már este nincsenek olyan sokan az utcán és akkor teljesen jól vagyok. Szintén utálom a tömegközlekedést... sokszor inkább fel sem szállok a buszra ha látom, hogy nem lesz olyan helyem, ahol nem állnak a közelembe vagy túl sokan vannak rajta.
Rendszerint 30-40 perccel később érek haza ha csúcsidőben végzek az egyetemen, mert olyan sokan vannak... és nem bírnám ki. Inkább várok.
Tényleg nevetséges, mert nem találom a logikát benne, hogy miért félek.
Az általánosban csúfoltak egy csomóan, már fel sem veszem.
A gimi alatt meg már békén hagytak, csak annyira kuka voltam, hogy végig ültem a 4 évet egyedül a leghátsó padban, senkihez sem szólva.
Debrecenben élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!