Más is beletörődött már abba, hogy sose lesz senkije?

hány éves vagy? 14? ha a körülötted lévő kiscsajoknak van pasijuk, az azért van, mert nagyon kilógatnak valamit. később már előny lesz az ész és az értelem, addig bírd ki valahogy.

ha meg ennél idősebb és értelmesebb vagy, akkor bőven van még ember, csak lehet épp nem találkoztál vele. nyiss mindenki felé, máshogy nem fogod megtudni.

Én már 7 éve 13 ( tizenhárom ) évesen beletörődtem, hogy nekem soha nem lesz senkim, mert kövér vagyok, és nem szeretik a lányok ha valaki vállalja, hogy kövér és mellesleg én így érzem jól magam és éreztem is, soha nem érdekelt a fittség meg a egészséges életmód, az nem nekem való. Szóval nihilista ( ámbár konzervatív , de nem vallásos ) 20 éves srác vagyok, ilyen ideológiai szélsőségekkel meg egy lánynak sem kellenék amennyiben elfogadná, hogy én kövér vagyok. Volt 15,16 évesen egy mélypontom, amikor tanulmányi válságban voltam, akkor úgy éreztem ebből későbbiekben hajléktalanság lesz ami számomra fenntarthatatlan kvázi megcsapott az eltávozás szele is merően, viszont akkor mentem tovább középsuliba, adott még egy lapáttal, hogy ott meg én vagyok a " tanárok kedvence" mert folyton tanárokkal dumáltam mivel csak velük lehetett, engem a facebook meg a csücsöri fotózás nem érdekelt, szóval utáltak na, de sikerült betöltenem a 17. életévemet ott lett változás köszönhetően Apukámnak aki rábeszélt, hogy csináljam meg a jogsit és mehetek majd bevásárolni ( igen, ösztönzött ez, tudom groteszk, de ez van ) és akkor garázsból jogsi letétele után kivettem életem szerelmét, a kis Swiftet, 1 évig használtam, majd elváltak útjaink mivel porrá rohadt, de akkor sem adtam fel, lett másik Swiftem a pót Swift ami betölti azt az űrt amit a másik hagyott maga után. Szóval egy tárgy lett a haverom , persze nem beszélek hozzá, az elkeserítő lenne külső szemlélőként nézve is, de ez kompenzálja a barátokat esetleges barátnőt.

Persze, egy darabig, majd úgy is be fogok fordulni idővel, és lesznek gondjaim , de remélem hogy ez még a távoli jövő.