Sablon szövegen kívűl, valaki, valamit? Van aki még így él?

Sablon szövegnek is veheted, de azért még ideírom :

Depressziósabb voltam régen. Úgy értve, hogy én meg is ettem a bogyikat, és vártam a nyugalmat. Nem történt semmi.

Utána szembe néztem magammal. Hol van az a régi csaj, akivel úgy bírtuk egymást? Rühelltem magam. Gyűlöltem, hogy szánalmas vagyok, itt depressziózok, a könnyebb utat akarom választani, amikor régen erős voltam és sose akartam, hogy engem sajnáljanak.

Nem egyik napról a másikra, de lassan összeszedtem magam. Mindig egy kicsivel másabb dolgokba kezdtem, még ha az csak annyi is volt, hogy kipróbáltam egy új utcát! Nevetséges voltam, de közben változtam én is. Célokat gyűjtöttem.

Lett egy álmom, amit soha nem fogok elérni, de legalább megyek valahová, nemcsak tengődök.

Aztán olyan munkahelyem lett, ahol muszáj voltam összeszedni magam, és az emberek még mindig nem utálnak. Pedig nem vagyok full boldog, nem vagyok a legnyitottabb, de már a régi önmagam kezd előtörni.

Még mindig elővesz a depresszió, és még mindig gondolok a halálra. De egyedül álltam fel, és nem kell az, hogy valaki fogja ehhez a kezedet. Hidd el.

Sablonszöveg: Ha nem csak a búbánatodat látják, lesznek barátok is. Minimum emberek, akikkel ki lehet jönni. Mert magától senki nem fog téged megmenteni.

Én ezt mondanám csak neked.

Hogy keress valamit, amiért érdemes mégis élni. Ha a halált választod, sose tudod meg, lehetett e volna belőled valaki, aki szívesen lennél.

Megértelek valamennyire, tizenévesen nekem sem voltak barátaim és minden időmet egyedül töltöttem a szobámban. Sosem mentem el bulizni, csavarogni, ténylegesen nem vettem részt semmiben. Amint vége volt az iskolának indultam hazafele egyenesen és számítógépeztem késő estig. Az időm nagy részét ráadásul egyedül befele nézve töltöttem, mert nagyon sokáig tartott mire eltudom fogadni magamat, mivel mindenhonnan csak gyűlöletet és megvetést kaptam bizonyos dolgok miatt. Mindig is magányos voltam és ez valamennyire megmaradt most is, hiába vannak már barátaim. Még idén is volt egy hosszabb depressziósabb időszakom is, amiből elég nehezen másztam csak ki, sok szenvedés árán. Ott a konstans magányra rátelepedett életem első komoly szerelmi csalódása is. Nekem segített, hogy felkerestem egy fantasztikus pszichológust, néhányszor voltam csak nála, de minden alkalom után felszabadultnak és jókedvűnek éreztem magamat.

Nekem 18 éves korom körül jött hatalmas változás az életemben az egyetem előtt. Megváltoztattam magamon, amit nem szerettem és utána rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam mindenkitől a környezetemben. Ettől kinyíltam, szociális lettem, fantasztikus barátaim lettek. Persze, ennek ellenére voltak/vannak depressziós periódusaim, de összességében boldognak érzem magam. Viszont ehhez nekem kellett megtenni az első lépést amikor még egyedül voltam.

Szóval azt ajánlom, hogy kérj segítséget. Akár egy szakembertől. Ha nincs pénzed magánrendelésre, akkor a tb-n keresztül is igénybe veheted, illetve szerintem az iskolában is kell lennie valakinek. Ha ezt lerázod azzal, hogy úgyse segít és értelmetlen, anélkül, hogy megpróbálnád, akkor tényleg csak a saját mocskodban fogsz hemperegni.