Elköltöztem Szegedre a régi városomból. Egyetem miatt. Kihagytam egy évet. A szaktársaim elfelejtettek. Nincsenek barátaim itt. Mit lehetne tenni? Depressziós lettem sajnos.

Igen elég szarul élem meg, valóban úgy érzem, hogy hiba volt eljönni. Lehet, hogy csak türelmetlen voltam vagy nem tudom.Én azt hittem,hogy itt minden másként lesz és úgy jövök vissza ide ahogy elmentem.Amikor elmentem passzívra azért úgy ahogy kedveltek... Nem azt mondom, hogy szerettek, de ment a duma,ha késtem volt,hogy foglaltak helyet nekem is,ha nem mentem írtak h te miért nem voltál vagy kérdezték szóban,hívtak bulizni vagy "alapozni" bulik előtt.Meg akkor tudtam még mosolyogni nem éreztem magam magányosan sőt még fontosnak is éreztem magam. A cucc az meg azért van, mert nagyon erősen befolyásolja a hangulatomat pozitív irányba.Teljesen kicserélődök olyankor és boldog vagyok, de érted én eddig boldog voltam nem kellett pótszer. Most van csak ez az üresség amióta visszajöttem tanulni.

De én hálás vagyok, hogy tanulhatok. Az elmúlt egy évben 3 műszakban dolgoztam egy gyárban a szalag mellett. Csak egyedül minden sokkal szarabb...egy idő után elviselhetetlenné fokozódik ez az egész érzés és csak erre tud gondolni az ember a saját magányára meg, hogy ő azaz én mindenből kimarad.

Voltam ma suliba,dumálgattam holnap bulizni is megyünk kari bulira. Ott lesznek szaktársak is. Aztán holnap még előtte lesznek közös óráink ott is majd dumálgatok, hogy ki jön mint lesz, hogy lesz. Elvileg lesz előtte közös alapozás is.Ez már egy jó kiindulási pont.Nem tudom emberek, de egy hét után valamiért nagyon lehozódtam az életről, de azon kell legyek, hogy sikerüljön minden. Nem akarok boldogtalan lenni. Mostantól máshogy állok a dolgokhoz.Valamiért abból indultam ki, hogy á én nem meg nekem ez nem jön össze. Meg sem próbáltam még igazán.Meg mindenki azt mondja, hogy itt rendes emberek vannak, nyitottak jófejek. Én vagyok voltam csak túl pesszimista :/ Valahogy építenem kell az önbizalmamat meg önismeretemet.