Hogyan legyek jó egyedül?

Miért nem jársz bulikba? Ott is lehet ismerkedni. Ahogy irtad is rosszul viseled az egyedüllétet. Ha egy lánnyal jóban vagy, elmehetnétek pasizni is akár.

Vannak álmaid? A suliban csak gondolj a célra, amiért küzdesz, és sokkal könnyebb kizárni a környezetedet. Ha mondjuk még nincs ilyened igazán (ami teljesen természetes), akkor pedig nem tudsz máshol is ismerkedni? Valami hobbi, szakkör, különóra, ahol megismerhetnél még embereket? Kitartás! 18/L

Nagyon hasonlít amit leírtál az én középiskolai helyzetemhez. Egy általános iskolai barátnőmmel szerencsére egy osztályba kerültünk, én nehezen nyitok mások felé, a barátnőm meg biztos pontot jelentett, és nem igazán barátkoztam másokkal. Egy betegség miatt azonban hosszabb időre kiestem a suliból, és mire visszamentem a barátnőmre ráakaszkodott az egyik osztálytársunk, és kvázi "kisajátította" a barátnőmet (ő sajnos elég befolyásolható volt), és szépen lassan azt vettem észre, hogy eltávolodunk egymástól és már kb. senkim se volt az osztályban. Nálunk is ment a klikkesedés, én nem illettem sehova, senkivel sem találtam meg a közös hangot és elég visszahúzódó voltam. Emiatt pedig a többiek sem igazán tudtak mit kezdeni velem. Iszonyat rosszul éreztem magam a suliban minden egyes nap. Előfordult olyan, hogy pár évre járt olyan az osztályba, akit meg kb kiközösítettek, vele barátkoztam, de ő el is ment később. Velem is így volt, hogy a másik osztályból viszont jóban voltam többekkel is. Szerencsére érettségihez közeledve egyre több közös óránk volt, mert bizonyos tárgyakat csoport bontásban tanultunk, és velük voltam együtt. A végére már velük több közös órám volt, mint az osztályommal. Annyit még tudni kell az osztályomról, hogy tanulásban meg magatartásban is eléggé rosszak voltak a többiek, sok tanárt kiakasztottak, ezért minket kb mindenki utált a tanárok közül, nem is foglalkoztak vele, hogy mi zajlik az osztályban, milyenek a kapcsolatok, így pláne nehéz volt... Az utolsó két évre jutottam el arra a szintre, hogy beláttam, nem csak az én hibám, hogy az osztálytársaimmal nem találom a közös hangot, mert valóban egyszerűen nem passzoltam senkivel sem. Azért sem gondoltam, hogy (csak) az én hibám ez, mivel a másik osztályból többekkel jól kijöttem, tehát nem voltam totál zárkózott. :D Elhatároztam, hogy csak a tanulásra fogok koncentrálni, azért vagyok az iskolában, kibírom a napi 6-7 órát, aztán kész, inkább azokra koncentrálok, akikkel jóban vagyok. Elengedtem a görcsölést, és minden sokkal jobb lett. Már nem érdekelt, mit gondolnak rólam az osztálytársak, hogy ciki-e, hogy velük kb alig kommunikálok, vagy sem. Nem érdekelt. Mivel velük alig volt órám már, nagyrészt azokkal voltam akikkel jóban vagyok, a végére egész szerettem suliba járni. :D A suli befejezése után sem tartom a kapcsolatot az osztályból senkivel, de nem is számít már. :D Megértem a helyzeted, és sejtem mit élhetsz át, és biztos nagyon rossz lehet. De gondolj arra, hogy még pár év, és utána úgyis végzel a sulival. Mit fog már ez számítani mondjuk 5-10 év múlva? Semmit. Később lehetnek és lesznek is barátaid, vagy ha sulin kívül szerzel barátokat, az is sokat segít. Az is nagyon jó, hogy másokkal jóban vagy a suliból. Előfordul, hogy valaki nem jön ki az osztályával, erről nem feltétlenül te tehetsz. Őket el kell viselni sajna, persze rossz, mert mindent velük kell csinálnod, de tudatosítsd magadban, hogy semmi sem tart örökké. Én is túléltem, ki lehet bírni. :) De amúgy simán lehet, hogy mással sikerül összebarátkoznod az osztályban is, azért ne add fel azt sem. :) 24/N