Miért jobb személyesen ismerkedni, mint az interneten?

Én ugyan nö vagyok, de ha az utcán utánam szól valaki, akkor azzal garantáltan nem foglalkozom! Ha valamit akar, akkor álljon elém, kérdezze meg, hogy van-e idöm, kedvem vele beszélgetni, és ha szimpatikus, akkor lehet róla szó, ha nem, akkor nem.

A ráérés meg nem feltétlen attól függ, hogy a másik tetszik vagy sem, mert ha munkába sietek vagy más fontos idöpontra, akkor nem fogok egy ismeretlen valakivel leállni beszélgetni!

Nem szeretek személyesen ismerkedni.

Írásban jobb vagyok, mint szóban, röviden.

Mert interneten keresztül a találkozást beszélgetés előzi meg. Ami eltart x ideig. Az erre szánt idő pedig mind pocsékba megy, abban a pillanatban hogy megtörténik a találkozás. Mert nincs kémia, nincs téma, mert minden "elhangzott" írásban, mert a sorokat olvasva az emberben kialakul egy kép a másikról és nagy a csalódás, ha az nem felel meg a valóságnak. Ennek a veszélye fenn áll akkor is, ha történt képcsere. A képek ugyanis egy adott pillanatot örökítenek meg. Csevegés közben lehet humorosnak tűnik az illető (van idő kitalálni a frappáns választ), majd élőben kiderül hogy fapofa, unalmas. Mert jobb írásban, mint szóban....oké, de az életed nem úgy éled le jó esetben, mint az agymenőkben Raj randija, ahol ültek egymással szemben, de smsben társalogtak.

Az interneten akkor van értelme ismerkedni, ha a kiszemeltel rögtön nyélbe lehet ütni egy találkozót. Időt spórol meg magának az ember.

"mi az hogy eldöntheted hogy válaszolsz e rá?"

Kapaszkodj meg, azt jelenti, hogy a saját életében az egyén hoz meg döntéseket.

Nem értek egyet a kérdésfeltevés módjával - a kérdés eleve eldöntöttként kezelésével.

Az interneten nem társkeresőn, hanem chaten ismerkedtem régebben. Pár beszélgetés alatt kiderült, milyen a másik ember. Figyelmes-e, kérdez-e, érdeklődik-e, lehet-e vele folyamatosan beszélgetni, vagy csak magáról mesél, vagy csak annyit reagál, hogy hát ja, na igen, vagy valami hasonló semmitmondó dolgot, és mindig neked kell előrevinni a társalgást. Vagy esetleg 2 perc után rákérdez a mellbőségedre. Feltérképezhetők a hobbik, a közös vagy különböző életviteli szokások, rengeteg minden. Csak figyelni kell és tudni kell kérdezni.

Azt is szeretem benne, hogy költségmentesen lehet megismerni valakit. Költségen leginkább az időt értem, amit arra fordítanék, hogy kikenem-kifenem magam, kiöltözök, odamegyek valahová, várok valakire, aki esetleg el se jön (soha nem ültettek fel a chaten megbeszélt randik során), időt és pénzt költök valakinek a társaságában, akiről kb. öt perc alatt leveszem, hogy valami nem stimmel vele, és akkor jön a kellemetlen helyzet, hogy ki kellene mentenem magam a randiról.

A netes ismerkedés során jobban tudok fókuszálni a belső értékekre, nem vakít el egy ragyogó szem, nem taszít egy esetleg nagyobbacska sörhas, és már meglévő szimpátiával és nagyobb elfogadással tudok az elé állni, akivel aztán élőben is randizom.