Teljesen be vagyok fordulva és csavarodva! Nem látok kiutat. Mit tehetnék?

Igen, amit az első is tanácsolt, a pszichológus...menj el mindenképp.

Egy szakember ura lehet ennek a helyzetnek, és hidd el, van kiút! Minden rendbe fog jönni, megtalálod a helyed.

Fogd fel ezt az időt átmenetinek, hiszen nem lehet örökké így élni, egyszer vége kell, hogy legyen. Használd ki azt a rengeteg időt, amit most kaptál, és kezdj el azon gondolkodni, mi az amit igazán szeretsz csinálni? Ami megnyugtat, ami érdekel, akár még tanulhatsz is valamit. Ha van pénzetek, jelentkezz egy tanfolyamra, ami érdekesnek hangzik, és ott rengeteg ismerősre tehetsz szert, és képzett is leszel. Ne add fel, ez csak egy zökkenő, és csak időre van szükséged. Nem dőlt össze a világ. Ha gondolod írhatsz priviben, szívesen beszélgetek veled, ha egyedül érzed magad.

30 N

Szerintem a sorrend a rossz. Minden laikus azt mondja, hogy 'mennyé e' dógozni, attó jobb lösz". Csak éppen azt felejtik el, hogy ha kellően mélyen vagy a szarban, akkor odáig is el kell jutni mentálisan, hogy egyáltalán fel tudjon kelni minden nap és be tudja tolni az arcát a munkahelyére. Mint a mellékelt ábra is mutatja a sikerélmény hiánya sokat ront a helyzeten.

Egy igazán jó pszichológus nem csak piszkálgatja a múltat, hanem segít feldolgozni, lezárni azt, utat mutatni, hogy merre, hogyan tovább. Viszont ha nem akarsz pszichomókushoz menni, akkor NEKED kell megoldanod ugyanezt.

Minden esetre mozdulnod kéne valahova. Ha a futás az jó, de csak 2 naponta van, nem gondoltál arra, hogy eljárj még valamit sportolni?

Vagy ha a szüleiddel élsz és eddig nem hagytak éhen halni, lehet akkor sem hagynának, ha mennél és tanulnál valami újat ;)

Vagy ha nem vagy biztos magadban, akkor elmehetnél valahova önkénteskedni, az lehet napi néhány óra, de az sem biztos, hogy minden nap, ahogy megbeszélitek. Lehet, hogy egy ilyen konstrukciótól több sikerélményed lenne, mint napi 8 óra robottól.

És mielőtt elfelejtem: nekem az a tapasztalatom, hogy az iskolai barátságok sokszor harmatgyengék. Összezárnak harminciksz gyereket, akikben a koruk az egyetlen közös, oszt oldjátok meg - tiszta Való Világ. És ilyenkor a legnagyobb összetartó erő, hogy kórusban szidjuk azt a hülye Kovácsnét, aki még füzetből se tudja felírni a matekpéldát helyesen... Aztán gondok támadnak, amint kivesszük Kovácsnét az egyenletből :P Szóval annyit akarok kihozni ebből, hogy legalább a régi barátságok gyengülése, elvesztése miatt ne érezd vacakul magad.