Introvertáltból extrovertált hogyan?
Én azóta vagyok közvetlenebb az emberekkel, hogy korrepetáltam és most pedig tanítok csoportban. Ha vannak napok, amikor sok emberrel beszélsz egyszerre elmúlik az izgulás egy idő után. A szokatlan helyzetekben továbbra is izgulok (például egy nálam sokkal rangosabb emberrel beszélni), de bizonyos helyzeteket nagyon jól be lehet gyakorolni. Ha idegeneket szeretnél leszólítani, akkor egyszerűen tedd meg ezt nagyon sokszor, egy idő után természetes lesz.
Annyi a hátránya az egésznek, hogy mivel továbbra is introvertált vagyok nagyon lefárasztanak az emberek. Pl voltam kint az Educatio kiállításon kiállítóként kb. 3-4 órát és annyira elfáradtam a sok diáktól akikkel beszélgettem, hogy utána 2 napig csak aludtam.
Én is inkább azt javasolnám, amit feljebb írtak. Zavart a dolog, hogy egy sima buszjegyet sem tudtam simán kérni. Elmentem kijárós szerelőnek egy szolgáltatóhoz. AKkor napi 4+ házhoz kellett kimenni. Segített szívbaj nélkül felvenni a telefont, szóba állni úgy élőben is az emberekkel, hogy nem remeg be a hangom és nem vagyok tiszta ideg. Meg lehet szokni.
Azt viszont én is megerősítem, hogy introvertáltnak lenni nem gyakorlás, hanem adottság kérdése. Szóval ha nagyon sokat beszélek vagy beszélnek hozzám, akkor utána sok óra/nap magányt igénylek. Bár ezzel sincs baj, mert ilyenkor ezt kívánom, élvezem.
Szóval a lényeg, hogy ami neked gondot okoz, azon lehet változtatni, de olyan full extrovertált ne akarj lenni.
Ps: Egy introvertált is beszélhet órákon keresztül, ha emberére akad, akkor nem is feltétlenül fáraszt annyira a dolog, csak megfelelő társaság kell hozzá.
Én is egyetértek a véleményekkel.
A kettes felvetett egy érdekes vonalat. Valóban lehetséges az, hogy ez áll a dolog mögött. Én is inkább önbizalomhiányos vagyok, mint introvertált a felsorolt okok miatt. Mivel eleged van ebből az egész helyzetből, így ez csak még jobban megerősíti azt.
Szóval te ugyanolyan normális vagy attól, hogy önbizalomhiányos vagy intovertrált személyiség vagy.
Köszönöm mindenkinek a választ! Rég találkoztam már ennyire normális válaszokkal, emberekkel itt a gyakorikérdéseken.
Második válaszadó. Ebben teljes mértékig igazad van. Borzasztóan leépítettem az önbizalmam, de nem a szülők tették. Ők mindig is biztattak, gyerekkori traumám sem volt. Az már más kérdés, hogy a tanárok előszeretettel, de nem akarok rájuk fogni a dolgokat. Munkahelyeken meg teljesen kicsináltak az évek alatt,ezért is vagyok most munkanélküli, egyszerűen nem tudok visszamenni állatok közé dolgozni. Ezért is agyalok, hogy visszamegyek külföldre dolgozni, még ha nehéz is lesz, még ha magányos is leszek, legalább emberiül bánnak velem. Más kiutat nem nagyon látok, pedig legszívesebben maradnék itthon.
Valóban nem azzal van baj hogy valaki introverált.
Hanem hogy az emberek nem értik meg ezt.Azt hiszik ez egy "betegség" rádfognak mindenféle jelzőt nem létező dolgot.
Ettől sok introverált emberben alakul ki ömbizalomhiány ami egyenes út lehet (magamból kiindulva) depresszióhoz.
Elég nehéz pozitívnak maradni ha gyerekkorodtól azt hallgatod hogy te
"miért vagy csendes, miért nem beszélsz,beszélj már!,miért vagy félénk visszahúzódó,mulya...stb"
Amiket leírtál azok tanulhatóak fejleszthetőek.Tudatosan például elmész foglalkozásokra amik célirányosan ezt fejlesztik.Vagy muszályból megfogod tanulni egy új munkahely élethelyzet stb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!