Miért van ez velem?

Mostanában egyre többet gondolok arra,hogy nem lesz soha párom. Ezt abból állítom ilyen biztosan,hogy alig beszélek fiúkkal. Sőt,nem is beszélek. Nem keresnek,és én se őket,meg nincs is kivel. Meg,ha velük kell beszélni, nem tudom mit kezdjek. Nem tudom,hogy közeledjek feléjük. (Túlgondolom,tudom). Amúgy nem is feltétlenül arra vágyok,hogy legyen barátom,csak arra,hogy egy pár fiút én is érdekeljek. És itt se arra gondolok,hogy tetszedjem neki.vagy szerelmes legyen belém,meg járni akarjon velem,csak úgy törődjön velem,legyek fontos neki.(legalább baráti szinten). Ha körbenézek azt látom,hogy a korombeli lányoknak már udvaroltak egy csomóan, keresik őket fiúk,és állandóan beszélnek is fiúkkal. Nem tudom miért foglalkoztat ez most annyira,pont most,de nagyon zavar. Meg azt érzem,hogy senkit sem érdeklek eléggé,úgy érzem csak felszínes kapcsolataim vannak. Van egy ilyen bunkó kisugárzásom, meg érzéketlennek mutatom magamat, de igazából ez nem így van,nagyon sok érzés kavarog bemnem,de nem érzem azt,hogy bárkit érdekelnének ezek az érzések. Nehezen beszélek róluk. Lehet ez az oka annak,hogy nem közeledik felém egyetlen fiú sem. De annyira zavar,hogy nem érdeklem őket annyira,hogy kicsit jobban megismerjenek? Volt már valakinek hasonló tapasztalata?