Családomon kívül még soha senki nem köszöntött fel a születésnapomon! Más is van így?

Szűk család. Tegnap előtt lettem 30 éves és a szüleimen, testvéremen kívül egy hívást vagy üzenetet sem kaptam. Irigykedve nézek másokat akik kapnak több száz felköszöntést csak a neten, aztán üzeneteket, hívásokat, személyes köszöntéseket, meglepetéseket. A munkatársaim elvileg tudták hogy aznap volt (a főnökömnek meg a hreseknek tudniuk kéne, mert másoknak szoktak venni süteményt, még névnapra is) de senki nem mondott semmit. Múltévben vittem én be süteményt nekik, aztán nem fogadták el, vihettem haza mert szégyellték magukat hogy elfelejtették. Elég kínos volt.

Zárkózott vagyok de jóindulatú, mindenkivel kedves. Soha nem bántottam meg még senkit akarattal, ha mégis akkor őszintén bocsánatot szoktam kérni. Nincsenek barátaim, valahogy nem kedvelnek engem az emberek.

Olyan mintha kimaradnék az életből. Többet nem leszek 30 éves, nekem ez jutott. Szüleim átjöttek egy tortával, de annak is nagyon örültem!

A munkahelyemen egész nap a telefonomat rejtegettem hogy aki mégis tudja hogy ma van a születésnapom az ne vegye észre hogy nekem meg se csörren egész nap. Másnak általában is egész nap rezeg, csörög mert keresik a barátok. Ha születésnapjuk van akkor meg egész nap megállás nélkül, panaszkodnak is mindig hogy hány nap lesz visszaírni ennyi üzenetre. A közösségi oldalamon is inkább kitöröltem a testvérem köszöntését mert oda se írt be senki, eszükbe se jutott azután sem. Aztán kicsit kínos hogy másnak az oldalát ilyenkor ellepik az üzenetek, nekem meg semmi.

5 évvel ezelőttig még néztem egész nap a telefont, mikor jön már üzenet. Amúgy régen se voltam népszerű, a középiskolában jól elvoltam mindenkivel, de sulin kívüli programokra soha nem hívtak, a nyaraim is úgy teltek hogy minden nap vártam hogy hátha keres valaki, aztán senki. Ha én kerestem másokat mindig leráztak.

Van így más is vagy csak én vagyok ekkora lúzer?