Mit gondoltok errol? Hosszú lesz.21/l

Az a baj, Dénes, hogy kifejezetten tapintatlan vagy, és néha úgy érzem, hülynek nézel, és hogy szándékosan akarsz kihasználni, visszaélni a bizalmammal. Oké, hogy elviszlek bulizni/enni/karácsonyozni vagy bárhova, abban bízva, hogy mindez motivál téged valamennyire, de úgy látom, egyáltalán nem értékeled ezeket, és itt most nem a depresszziós érdektelenségről beszélek, hanem arról, hogy nem méred fel bizonyos szituációk súlyát. Amikor Dávidnál voltunk, nem úgy értelmezted a szitut, hogy elvittünk ebédelni, jóléreztük magunkat, elhívott a lakásába, hanem konkrétan lehoztál minket az életről is, olyasmit akartál, amiről megmondtuk, hogy nincs. Azért, mert a javadat akartuk, és mert ezt kérte tőled a házigazda, aki jelen esetben Dávid volt. Csak azért nem küldött el a faba, mert ott voltam, és mert engem szeret. Másrészt, amikor nálam voltál, és mindenáron át akartál menni Cérnához, mikor megmondtam, hogy én nem akarom ezt, nem akarok egy újabb bulis estét, mert a tököm tele van, és dolgoznom kell. Nem érdekelt, nyaggattál ezzel. Nyaggatsz azzal is, hogy olyan helyre vigyelek, ahol csajok vannak, de te "úgysem tudsz velük mit kezdeni." Elvittelek a basmdrága Morrisonsba is, hogy láss ilyen helyet. Szilveszterrel kapcsolatban pedig már egy hete rágod a fülem, hogy nem csak meleg helyre szeretnél menni. Mondtam neked, hogy menj akkor máshova, én a barátaimmal a Habrolóba megyek, és talán néhány házibuliba. Erre azt felelted: neked nincs pénzed. Hiába kértem, hogy ne basass a rosszlányokos kurával, te akkor is hajtottad, hogy megígértem neked, és miért nem tartom a szavam. Elmondtad 10-szer egymás után. Kikúrtul rámenős és idegesítő voltál, ezért is távolodtam el tőled. Azt követeled tőlem, hogy fizessek ki neked egy kuvát, mikor arról sincs fogalmad, hogy mi lesz veled 5 nap múlva? Erre még most is beközlöd a chaten, mikor már százszor átbeszéltük, hogy nem fizetek neked onnan senkit?

Mondtam neked, hogy hívd fel azt a palit, aki beszervezne pár napra TV-s vetélkedőkben közönségnek. Tapsolni kéne, még csak nem is raktározós melót űzni, napi kifizetéssel. Akkor lenne pénzed szilveszterre is. Nyilván a rosszlányokos kurk, vagy csak a nemfizetős kurák sokkal egyszerűbbek, mint rászánni minimál energiát valami munkára, és meg is értem, hogy hosszú távon képtelen vagy dolgozni, ezért is van szükséged orvosi segítségre. Az viszont, hogy pár napra sem, nonszensz. Amiért még nagyon megsértettél, az az unokahúgom. Direkt mondtam neked, hogy rá ne nézz úgy, mint egy lányra. 15 éves KISLÁNY, és az én rokonom, akit nagyon szeretek és védek. 5-ször mondtam el neked, mielőtt találkoztál vele. Erre utána elkezdtél róla kéjesen beszélni. Ez nagyon felbzott. Az is, hogy közölted, mennyire unatkoztál Pápán, mert alig csináltunk valamit. Sorry, de nem egy szolgáltatást vettél igénybe, ahol minden igényedre figyelni tudtunk, pedig szerintem amúgy így történt. Még a Fekete lyukba is elvittelek, ahol szintén unatkoztál, és ennek hangot is adtál. Sajnálom.

Azt még elviselem, hogy rögeszmésen csajokat mutogatsz a Tinderen, kamuprofillal beszélsz velük, elküldöd nekik a fas

verős videódat, mert ez a csajozási akármi valamiért ugyanúgy mániád, de nem követelhetsz semmit, Dénes! Sem a pulcsimat, sem azt, hogy menjünk el bulizni, ahol (idézlek) "hányásig szeretnél inni" - egy ilyen este 30-40 ezer forintba kerül. Ezt sem követelheted. Majd akkor javasolhatod, ha lesz ennyi elbaható pénzed. Annak örülök, hogy jólérezted magad aznap este, de bocsi, ha nekem nem tetszett, hogy fél órát álltam veled a parkolóóránál, amikor telibe hánytad, vagy amikor a gangról hánytál le és a szobában a vödörbe is kétszer. Akkor sem voltál rám tekintettel, egyetlen bocsi sem hangzott el, csak az, hogy neked ez tök jó.

Mióta ismerlek, "a lányon" kívül másról nem tudsz beszélni, valójában nem is érdekelt, mi van velem, alig tudsz rólam valamit, nem is érdeklődtél felőlem, csak panaszkodtál, nyavajogtál, követelőztél. Ezek miatt a dolgok miatt nem szívesen töltöm veled a szabadidőmet. Nem szívesen mutatlak be a barátaimnak sem, akiknek többsége egyébként is óva intett attól, hogy ilyen közel engedjelek a privát szférámhoz.

Azért nem személyesen, élő szóban mondtam el ezeket, mert hiába mondtam, hiába kértelek vagy kért akár Dávid is, te ugyanazokat a dolgokat firtattad, ugyanolyan pofátlan módon. A leírt szövegeket pedig mindig újra visszaolvasod, ezért bízom benne, hogy ezt is sikerül átrágnod párszor. Csalódottságot érzek, de nem benned csalódtam, hanem magamban. Annak idején azt tanították az egyetemen, hogy nem mindenkin lehet úgy segíteni, ahogy azt magunkban elképzeljük. Én elkövettem ezt a hibát, mert egy ideát festettem magam elé, holott a valóság egészen más. Nem látom, hogy motiválnálak a jelenlétemmel, a mondataimmal, a közös programokkal, hanem sokkal inkább azt veszem észre, hogy ezzel csak az önállóság felől tántorítalak el, ezeket a segítségeket természetesnek veszed, mintha ezek "járnának" neked. Holott most épp arra van szükség, hogy a saját lábadra állj. Már tudod, hogy kell állást keresni, írtam neked önéletrajzot, azt is el tudod küldeni, ha kész a teszted, tudod vinni a főorvosnak, van szállásod a kezelés végéig mindenképp, a többit neked kell intézned, nem tudok helyetted sem csajoknak írogatni, sem élni az életed.

Amikor a vasútra jöttünk, azt mondtad, mindenki eltávolodik tőled, van, aki rögtön az első találkozás után, és senki nem akar "barátkozni" veled. Ebben igazat adok neked, méghozzá azért, mert a barátkozás nem arról szól, hogy mindenkinek elmeséled, mennyire szar az életed, mennyire nincsenek céljaid, csodálkozol, hogy 7 hónapig együtt voltál "a lánnyal", megmutatod a régi üzeneteidet, amiket te írtál, megkérdezed, hogy mennyire szánalmasak, közben azon szörnyülködsz, hogy valóban azok, és erre még ennél sokkal szánalmasabb dolgokat kezdesz el csinálni. A barátkozás nem ebből áll. Ha én így mennék oda bárkihez, hasonlóképpen nem tudnék beszélgetni vele, és nem váltanék ki belőle szimpátiát. Az, hogy a neveltetésed elcseszett volt, még nem ok arra, hogy úgy érezd, nincs remény kitörni ebből. A Kapitány is intézetben nőtt fel, Kalányos barátom is, mindketten remek emberek lettek. Sokan a barátaim közül olyan körülményeket éltek át, amilyeneket te megközelítőleg sem. Az orvosok pedig sokkal nehezebb helyzetben lévő embereket is kapartak már ki a szarból, ez a szakmájuk. Ezzel nem a te helyzetedet akarom lealacsonyítani, csak rávilágítani, hogy hidd el, nem vagy egyedül a gondjaiddal, és adj esélyt annak, hogy ebből kikászálódj, máskülönben nem látok túl sok jövőt neked...