Más is antiszoc rajtam kívül?

Az , hogy nincsenek barataik

Baratkozz.

Rám is aggatták már ezt a jelzőt.

Szociális szorongásos zavarom volt a megfelelési kényszerem miatt, ami az elba... gyerekkoromból fakadt. Pornófüggőségem csak rátetézet a dolgokra. Pszichológushoz mehettem volna, de nem mentem, mára nem bánom.

Úgy kezdődött, hogy felismertem, hogy problémám van, zavart, hogy ez vagyok, elfogadtam, hogy gyenge vagyok. Sok-sok időt amit magányomban töltöttem arra fordítottam, hogy a helyzetem elemezzem, aztán logikusan jöttek a megoldások. Pornófüggésem háttérbe szorult, még mindig függő vagyok, aki egyszer az lett bármikor visszaeshet, elkezdtem vállalni a konfliktusokat (magamért kiállás), fokozatosan kiléptem a komfort zónámból. Megjegyzem én extrovertált vagyok alapjáraton, egy intovertáltnál ez más tészta lehet. Egyre jobban kezdtem feloldódni, mások véleménye már nem zavar annyira, az önbizalmam még mindig labilis, de kijelenthetem, hogy jó úton vagyok.

Sok esetben önmagunk démonai vagyunk.

A magányos emberekben nem tudom mi a közös, minden magányos embernek megvan rá a saját oka.