Ha nem lettem szép, se okos, sem pedig tehetséges, akkor minek éljek?

Ha együtt siránkoztok, akkor jobb lesz?

Szerintem ha lennének barátaid, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy, akkor alapból jobban éreznéd magad a hibáiddal együtt. Szoktál barátkozni?

Én szoc fóbiás vagyok, nem érzem magam se szépnek, se okosnak, de jól bánnak velem általában és néha hozzáfűzök valamit csajok beszélgetéséhez és kibújok a telefonból, próbálok gyakran mosolyogni, van célom, neked is legyen csak ne legyél lusta, meg ha ilyen nehezen tanulsz lehet hogy ADD/ADHD, az szoc problémákat is okozhat. Vagy csak motiváció hiány. Én jól elvagyok az internettel, meg a LoL-lal ingyenes világ legnépszerűbb videojátéka és eléggé növeli az önbizalmam, videojátékot bárki tud játszani ha szereti, hallgass zenét sokat sokat sokat(ez rám nagy hatással van, és az ikertesóm zene izlése tökéletes, szóval mindig tőle kérem el a playlisteket, én meg hátradőlhetek), meg csinálj dolgokat amiket szeretsz. Próbálj feloldódni - igen tudom mindent könnyű mondani, de tekintsük kihívásnak, játéknak az életet. Mondjuk én bátyám/ikertesóm is imádom bármennyire is utálom szóval nekem ebből a szempontból is könnyebb. Meg van egy lány barátom az évfolyamon akivel eggyütt jártunk sportolni, nagyon beszédes volt és voltak osztályomból, akik nem bírták így valahogy könnyebben beszéltem vele, és összebarátkoztunk, sokszor együtt megyünk haza. Szóval nézd ki az idegesítően beszédes embereket ott ahol sportolsz vagy nem tudom és ne adj fel semmit, töltsd le motivációnak a top joy üziket:D meg próbálj.. nem emlékszem, de ennyi szerintem bőven elég. (16/L) Mondjuk két fiúnak felkeltettem az érdeklődését, de besz*ri voltam és elszúrtam. Azt is biztos csak szeplőim miatt, tetováltass szeplőt:D, vagy barnulj le egészségesre, szemüvegtől okosabbnak látszhatsz ha jól áll.

meg a lila az okosság színe