Milyen megoldás létezik erre a problémára?
Adott egy ember, aki szinte egész életében egyedül élt. Nem érték pozitív behatások. Emiatt erősen introvertált lett, képtelen társasági életet élni vagy szocializálódni. (Idegen emberek társaságában pl. kellemetlen szorongás fogja el.) Csupán képes ideiglenesen alkalmazkodni egy adott környezethez (esetleg másnak mutatnia magát), hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe a többséggel szemben.
Emiatt az a gyakorlat, hogy igyekszik mindig megtalálni a módját, hogy lehetőség szerint kerülje az emberek társaságát, bármilyen kezdeményezéssel szemben gyanakvó, rideg és elutasító. Az esetleges kapcsolatait pedig folyamatosan leépíti, megszünteti.
Viszont mindezzel éles ellentétben áll az, hogy ez az illető - bár szeret egyedül lenni - másra sem vágyna, mint társaságra. De mivel képtelen társaságban meglenni, emiatt a 22-es csapdájába kerül.
Milyen módon lehetne egy ilyen embert kizökkenteni? Magyarul megtanítani őt arra, hogy képes legyen társas lényként élni és ne pusztán kényszerűségből - mert a környezetének ez az elvárása - hanem mert pl. erre neki is valódi igénye volna?
Hogy képes legyen a kapcsolatait megőrizni, esetleg új kapcsolatokat kialakítani, amiből alkalomadtán még hasznot is húzhat (pl. ismerős, aki segíthet munka, életvitel vagy bármi más tekintetében - természetesen megfelelő ellenszolgáltatás ellenében).
Azért van szüksége az emberek többségének támogatásra, mert híján vannak azoknak az ambícióknak vagy képességeknek, amik önmagukban is elegek volnának az életben való továbbjutáshoz. Ezért volnának fontosak az emberi kapcsolatok.
Ezért kéne az útmutatás az olyan antiszociális, introvertált embertípus számára, ami ebben a kérdésben példaként szerepel. Aki tudna használható tanácsot adni, azt én pozitívan fogom értékelni.
válasza: válasza:Eloszor mindenkinek a figyelmebe ajanlanam, hogy tisztazza mar az "antiszocialis" fogalmat, es ne keverje az asszocialissal. Az amit leirtal az az asszocialis.
Az antiszocialis ember a tarsadalomba beilleszkedni nem akaro, rombolo szemelyiseg, aki viselkedesekor soha nem veszi figyelembe, hogy a kovetkezmenyek hogyan csapodnak le a kornyezeten.
"Az egyik legfontosabb kritérium, hogy valakire diagnosztikusan kijelenthessük, antiszociális személyiség az, hogy a viselkedészavarok már 15 éves kor előtt megjelennek. A legáltalánosabb ilyen zavarok:
Képtelen a törvények betartásával a szociális normákhoz alkalmazkodni, amiért gyakran megbüntetik
Csalási hajlam.
Ismétlődő hazudozással, álnevek használatával, személyes előny vagy öröm érdekében mások becsapása
Impulzivitás, vagy a tervezés, előrelátás hiánya
Ismétlődő verekedést, támadást eredményező ingerlékenység és agresszivitás
Saját vagy mások biztonságának vakmerő semmibe vétele
Ismétlődő hibákhoz vezető makacs felelőtlenség, ami a folyamatos kötelezettségek megszegésével jár
Lelkiismeret furdalás hiánya, emiatt indifferens vagy jogos számukra mások bántalmazása, becsapása vagy meglopása."
Ertsuk mar meg, hogy a maganyos befele fordulo ember nem "antiszocialis." Hanem asszocialis.
válasza:
válasza:Igen, sajnos ezt elírtam, aszociálist akartam írni.
Ahogy a kérdésben említettem, tegyük fel hogy az illető hajlandó lenne a változásra. Csupán a "beidegződései" (pl. szorongás) megakadályozzák ebben.
Mi a teendő abban az esetben, ha mondjuk a gyógyszeres kezelés nem vezetett eredményre?
Azért azt mégse kívánhatja senki a másiknak, hogy akkor inkább "kösse fel magát, mert úgyis menthetetlen".
válasza:A pszichoterápiával csupán egyetlen probléma van. Az adott illető nem tudhatja biztosra, hogy megfelelő kezelésben részesíti az a "szakember" akihez segítségért fordult.
Csupán a tapasztalat mondatja ezt velem.
Ugyanis a jelenlévő kérdezők közül (a kérdéseiket visszaolvasván) sokan küzdenek ilyen jellegű problémákkal és a válaszolók többsége nekik szintén a "pszichoterápiás" kezelést javasolják, közben nem veszik figyelembe, hogy annak is lehetnek "buktatói".
Azért írtam "szakembert" idézőjelben, mert sajnos sok olyan ember található ezen a területen - ráadásul hivatalos diplomával - aki nem azt nézi elsősorban, hogy a beteg milyen állapotban van és hogy tudna segíteni, hanem hogy mennyi pénzt tud a betegből kicsikarni, a beteg állapotát ezzel mégjobban súlyosbítva - gondolok itt a homeopátiás kuruzslókra. A beteg pedig azért fogja azt hinni, hogy ő a hibás, mert a tapasztalata az, hogy még a "hivatásos diplomával" rendelkező „orvos” sem tudta őt meggyógyítani – holott csupán a „szakember” nem állt a betegéhez megfelelően.
Az illető - mivel az volt a tapasztalata, hogy nem sikerült orvosolni a problémáit - mégjobban magába zuhan, kitalálja hogy menthetetlen és onnantól kezdődnek az öngyilkossági kísérletek. (Nem egy ismerősöm járt így sajnos.) Holott csupán a "szakember" nem részesítette megfelelő kezelésben.
Na erre milyen megoldás lehetséges ilyen esetekben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!