Mit tanácsoltok ilyen esetben?

Más-fél hónapja költöztem Biatorbágyra és még mindig nem sikerült egyetlen egy korabelim lánnyal/fiúval beszélgetnem,pedig én mindenel próbàlkoztam(ezt úgy kell érteni,hogy mindenféle indokkal leszólitok bárkit pl: szia ne haragudj nem tudod megmondani,hogy hol van ez meg az stb..)

Magányosnak érzem minden nap magamat,minden reggel úgy kellek fel,hogy fantasztikus ma is egy "csodálatos" nap lesz a mai.

Igen és most sokatokban fel fog merülni a kérdés,hogy ez most mi?

Már megint egy tipikus kamasz próbléma? Nem nem a képlet ennél jóval bonyolultabb,mivelhogy amikor apám ki tagadot a családból úgy érzem a személyiségek egy darabja nála maradt,emiatt nem tudok ismerkedni?

Az ismerőseim azt mondták egyszerűen bámulatos személyiségem van(nem nagyképűségből írtam le mi előtt valaki ki ragadná a kontextusból) tisztelet tudó,humoros egyben pimasz is de jól tudom konpenzálni a kettőt,értelmes,tanult(mindenhez hozzá tudok szólni),érdekes vagyok. De nem is ez a lényeg hanem,hogy mi a baj velem? Valamit rosszul csinálok? Ja és nem szeretek buliba járni, az ambiciotól pedig orrvérzést kapok :D köszönöm,hogy volt annyi türelmetek,hogy végig olvastátok!

17/F