Ti mit szoktatok csinálni, ha rátok tör a magány? Bővebben lent!

1-es, honnan tudod, hogy nincs állása? Meg ez amúgy se feltétlen megoldás, mert hát lesznek körülötte emberek, csak hát sok munkahelyen mind a főnök mind a kollégák elég bunkók az újakkal, szal még rosszabbodhatna is a helyzet...

Kérdező, én magam introvertált vagyok, így nem igazán tör rám sűrűn a magány, elfoglalom magam ha egyedül vagyok, sőőőt... az utóbbi időben pont gond is lett, hogy nem vagyok eleget egyedül, így nem tudok haladni. :D

Na, de amikor magányos vagyok, akkor felhívom a haverokat, hogy nem lenne-e kedvük valamit csinálni, és ha a három közül valamelyikőjük ráér, akkor máris megvan a gyógyír.

De ezzel te nem leszel előrébb, így azt tanácsolom, hogy sportolj, mert ez egyrészt leköt, másrészt meg adhat önbizalmat is. Azonkívül találj ki magadnak hobbit/hobbikat, mert ez is leköt, meg ezen a vonalon elindulva megismerhetsz hasonló érdeklődésű embereket, akikből akár később barátok is válhatnak.

Igen én is ebben a helyzetben voltam,vagyok!

Sportolni kell,valami hobbi,szórakozni,barátkozni és lazán élni. A munka is elterelheti ezeket a gondolatokat!

Álltalában a 4fal között jön ez rám. Szóval igen én a munkába "menekülök belöle".

Na meg sokat kell nevetni!

f23

Én már régóta ebben vagyok. Nos, arra rá kellett jönnöm, hogy amit fentebb is írtak a munkába menekülés nem feltétlen megoldás. Én ugyan még fiatalnak tartom magam(28), de rengeteg munkahelyen megfordultam már. Mindig a megváltást vártam, aztán nem hogy minimálisan nem lett jobb, hanem el is szomorodtam szinte minden esetben, hogy nagyjából leszarnak és már eleve mindenkinek megvolt a társasága, amibe nem igen lehetett belekeveredni. Csajok terén meg gyakorlatilag már mindenki foglalt volt. Ezek részemről ilyen véletlen egybeesések voltak, lehet egyedi eset, és veled más lenne. Kitudja.

Nem tudom, hogy nehéz eset vagyok-e, már nagyon kikeverednék az általad felvázolt helyzetből, de folyamatos kudarcok érnek. Erre persze mások azt mondják, hogy ez csak megerősít, miközben nekik elég rendben van az életük, az enyém meg rendesen szét hullott. Na, szóval az ilyen embernek is mint én ezidáig két dolog tudott segíteni. Futás+utána egy forró fürdő+kedvenc zene. Aznapra talán el is feledteti velem minden gondomat. Futást meg lehet odáig fejleszteni, hogy a 7 szinte minden napján eltudjak menni. Aztán hátha valami kisül belőle, mittudomén túltermelődik a boldogsághormon vagy hasonló. Szóval én egyelőre ennyit tudok ajánlani. Ami tény, hogy a 4 fal között lenni, BÁRMILYEN személyiség is vagy, még ha mentális problémákkal küzdesz, nem jó. Nem kell itt kitudja mire gondolni, fesztiválozás, bulik, hanem futás, sétálgatás, kirándulás.

Eléggé eltérò véleményen vagyok a többiekhez képest, mert ha magányos vagyok, eszembe nem jutna sportolni. Számomra a sport egy kínszenvedés és nem oldaná meg a magányomat.

Amikor magányosnak érzem magam, ismerkedek, próbálok barátkozni, hátha találok jófej barátot aki mindig ott lesz, ha kialakul.

Amikor szomorkodom, vigasztalásra vágyom, meg ölelésre. Magányban természetesen ez nem megoldható.

Leküzdeni meglátásom és igyekezetem szerint csak barátkozással, ismerkedéssel lehet a magányt. Nekem a sport nemigen jönne be, meg az önkénteskedés meg a munka.

Jó, mondjuk ha van munka, akkor van pénz, de a magányt nem oldja meg az attól még.