Kötelező g. nek lennem, ha csak úgy szeretnek?

Alapból egy szerény, csöndes, felénk, nyugodt ember vagyok szeretem a szép dolgokat néha meg egy virág is tud tetszeni..de amikor valaki ezt a felemet látja eldob, lenéz, csicskának tart. Lehet a külsőm miatt van mert izmos vagyok meg magas és rohadtúl nem tükrözi azt hogy mennyire kis törékeny egy hülye gyerek vagyok...tényleg bárkitől megtudom védeni magam sokszor volt is rá példa, de egy szóval padlóra lehet küldeni lelkileg ha olyan.

A csajok tény futnak utánam, de csak amikor k....og vagyok és egyáltalán nem érzem magam ettől többnek picit jólesik, de folyamat csalódok saját magamban ilyenkor..az emberek is,haverok akkor szeretnek amikor kihasználom őket. A helyzet az hogy ez miatt már totál megváltoztam, verekedős lettem a csajok érzéseivel csak játszok ez miatt( de ez nekem is szar) az emberekkel is alapvetően csak játszok...nem vagyok jól lelkileg szeretek adni, de senkinek nem kell a JÓ. Hiába tisztelnek, ismernek tudom hogy nem engem hanem amit képviselek amúgy hulladéknak tartanának.

Egy megfelelési kényszer az egész. Van értelme ilyen külsőségek között élni? Hogyan lehet ebből kiszakadni úgy hogy ne egyedül maradjon az ember? Vagy meg az is jobb ennél? Sokszor fognám magam és elhúznék a pi....ba.

Van meg valaki ilyen helyzetben, vagy tudja valaki mi a megoldás?