Mit kezdjek magammal, a gondolataimmal?

Sokan vannak így, viszont a legtöbben nem is akarnak tenni azért, hogy jobb legyen a sorsuk.

Szerintem először is gondold át, érdemes-e még ebben a párkapcsolatban maradnod.

Másodszor, érdemes elmenni önkéntesnek, ha céltalanok a napjaid, és nincs társaságod. Ott segítőkész emberek vannak, és általában egy nemes cél érdekében végzik az önkéntes munkát.

Illetve ahogy említetted, jófejek a kollégáid. Miért nem nyitsz feléjük? :)

Utolsó ötletként pedig ajánlom, hogy kezdj el sportolni valamit. Legyen az akár csak annyi, hogy kimész egy ilyen ingyenes kondiparkba, rengeteg van belőle Budapesten.

az előző válaszadónak nagyjából teljesen igaza van, ha ezek mind tényleg tobzódnak benned, akkor ideje nagyon határozottan tenni ellene, lépni egyet előre, mert ez semmi jó fele nem vezet.

elég szépen fogalmazol, a helyesírásoddal sincsenek különösebb problémák, ebből szerintem valamelyest le lehet szűrni az emberről, hogy mennyire intelligens, nálad látszik, hogy az vagy, tehát tényleg csak egy kis bátorság kell ahhoz, hogy átlendülj ezen a "sehogy sem jó" időszakon.

tény és való, hogy nem könnyű barátokat szerezni, én 27 évesen is azokkal barátkozom, akik kb. ovis korom óta velem vannak, egy iskolák és a többi, új barátom talán 1 van... Ebből kiindulva, lehet, nem lenne rossz ötlet, ha felvennéd a kapcsolatot a régi barátaiddal (biztos, hogy voltak, nem?), és velük megpróbálni feleleveníteni a régi szép napokat.

vesztenivalód nem nagyon van... :)

ami pedig a párkapcsolatodat illeti, tényleg nem kéne erőltetni, hiszen ha ő sem tud segíteni az ellen, hogy ennyire egyedül érezd magad, hogy írod, nem vagy boldog, akkor mi értelme mellette lenni?

akárhogy is, sok sikert kívánok neked, és tényleg lépj, ne az legyen,hogy elolvasod a válaszokat, és vállat vonva folytatod tovább az életed, mert ahogy láttad, az nem vezetett sehová, és nem is fog... hajrá!