Mindig olyan szomoru leszek es megsajnalom ha meglatok valakit aki egeydul eszik. Mitol lehet ez? Tobb lent
Egeszen kicsi korom ota emlekszem hogy mikor meglatok valakit egyedul enni valamit nagyon megsajnalom, megszanom az illetot. Ez meg akkor is elofordult ha kifejezetten nem kedvelem az illetot. Anyagi helyzettul is fuggetlenul akkor is ha latom hogy tok jomodu meg hasonlok. Egyszeruen ha latom h egy ember egymagaban falatozik osszeszorul a szivem. Neha a siras kerulget. Olyan vedtelennek tunik es sebezhetonek igy az ember. Mindig belegondolok vajon miert van egeydul. Valahogy annyira melankolikus hangulatot ad. Ahogy latom h nezi az etelt. Rag. Nyel. De senki nincs vele. Sosem tudtam hogy miert lehet ez? Egyedul vagyok ezzel vagy masok is ereztek mar ilyet? Esetleg van ennek az erzesnek neve? Mi lehet az oka?
17/L
Bennem nem kelt ugyan ilyesfajta érzéseket, de az tény, hogy utálom amikor egyedül kell ennem:(
Egyébként miért nem mést ilyenkor oda hozzájuk, máris nem lennének egyedül, nem igaz?:D
Fiatal vagy nagyon fiatal még, jó hiszemű és jó lelkű, nem sok rosszat tapasztalhattál még az életben ami az embereket illeti, az emberi rossz oldalt, rosszindulatot. Csak ez lehet, ennyi lehet az érzésed oka.
Én pl. kifejezetten szerettem egyedül enni és zavart amikor valaki megzavart és oda ült mellém, hozzám :D Történt ez évekkel ezelőtt. Egy olyan munkahelyem volt akkor pont ahol biztosítva volt a reggeli, ebéd, vacsora egy étkezőben, ahova befért durván 100-150 ember is akár.
Persze tudom nagyon jol hogy nem mindenki maganyos aki egyedul eszik es valojaban en is utalom mikor egyedul eszem es valaki mellem ul. Utolsohoz annyit hogy tudom. Sot neha eszembe is jut h lehetne rossz ember is. De valahogy megis abban a pillanatban sajnalom. Egyebkent rn ugy gondolom hogy a koromhoz kepes eleg sok tapasztalattal rendelkezek. Lattam /latom a vilag masik oldalat nem csak az europai felso tizezer a viszonyitasi alapom. Sot jelenleg is egy fejlodo orszagban elek onkenteskent ugyhogy nem hiszem h az artatlan lelkem lenne az ok.
Köszönöm a valaszokat, szivesen varok meg.
Szerintem simán a saját lelki nyomorodat vetíted ki másra. Nekem sok ismerősöm van, akik egyedül semmit nem csinálnak. Társfüggők, önállótlanok, nem tudnak egyedül maradni, félnek. Ők mindig szánakozva néznek, ha egyedül akarok lenni.
Ők tudják, hogy ha ők egyedül vannak, az nekik kín. Talán mert érzelmileg szegényesek, mindig szórakoztatni kell őket. Ezt hiszik másokról is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!