Tapasztalatok érdekelnek, azoktól, akik úgy gondoltátok, senkinek nem fogtok kelleni, de végül tévedtetek?

Azt tapasztalom nap mint nap, hogy nincs olyan, akivel mindketten képesek lennénk szeretni egymást.

Úgy gondoltam már másfél éve, hogy én egyedül fogok meghalni. És eddig bejött a saccom.

igen így gondoltam, aztán tartottam egy kis önismeretet, beszélgettem egy pszichológussal a félelmeimről, gátlásaimról. Utóbbi felnyitotta a szememet, minden egyes forintot megért.

Azóta lett is nő az életemben, alig fél év leforgása alatt több is.. mondom ezt úgy, hogy középsulit úgy jártam ki, hogy nő közelébe se kerültem.

Igen. Én is úgy kerültem ki középiskolából, hogy a fiúosztálytársaimnál közelebb férfihoz nem kerültem.

És feladtam. Csak az életemre fókuszáltam. Célt tűztem ki magam elé, és bele is fogtam a megvalósításba. Jobb ember akar lettem, sikeres ember... ha nem jön a szerelem, akkor nem jön. Kész. Pont.

De pont a nagy terveim elején jött a párom. Eleinte semmit nem akartunk egymástól, csak barátok voltunk. De túl sok volt a közös, és túlságosan egy húron pendültünk... szóval végül nem engedtük el egymást.

És azóta is tart a kapcsolatunk!