Nagyon vágyom rá, lehet bele is szerettem, de ő nem akar semmit én meg mindjárt meghalok? (HOSSZÚ! )

Nem is tudom hol kezdjem, próbálom úgy leírni a dolgokat hogy kevés legyen benne a nyávogás és több szó legyen a lényegről. 21 éves lány vagyok, még sosem volt barátom. Régen ronda voltam, ma már nem mondanám annak magam, megszépültem viszont az önbizalmam nem jött meg és emiatt zárkózott vagyok. Sokszor udvaroltak nekem, de nem mentem bele mert nem éreztem a vonzalmat. Volt egy konkrét ideálom, akiről álmodoztam. Ez az "álmodozás" akkor kezdődött el, amikor még ronda voltam és pasi a láthatáron sem volt. Ezt az ideált ne úgy képzeljétek el, hogy helyes,izmos, kigyúrt gazdag romantikus kreol bőrű stbstb.. Erről hosszú lenne írni, a lényeg hogy egy átlagosnak tekinthető konkrét kinézetű férfiról álmodoztam sokáig, még "nevet" is adtam neki. Kérlek ne nézz bolondnak, és olvasd tovább..

Elkezdtem egyetem mellett dolgozni és a munkahelyen találkoztam valakivel... Egy teljesen olyan férfival, mint a fentebb említett ideálom. Külsőleg akit megálmodtam, belsőleg az a félénk, okos, nem nőcsábász, érett gondolkodású férfi és amin meglepődtem: MÉG A NEVE IS AZ mint az "ideál"nak. Tudnék még írni a bennem kavargó gondolatokról, de nem untatok vele senkit. A lényeg: 4 hete szenvedek, mert ő látszólag nem akar tőlem semmit. Reménykedem abban, hogy talán a félénksége miatt nem nyit annyira felém, viszont sokszor nézett engem hosszan, én meg egyből arra gondolok hogy TALÁN érdeklem, talán akar valamit, hisz ő az akiről álmodtam, ez nem lehet véletlen... De most kezd leesni, hogy talán igen. 4 hete alig eszem, folyton edzem hogy még vékonyabb és szebb legyek, aludni alig tudok, vele álmodok, sírás rám jön ha rágondolok.

Kívülállóként hülyeségnek tűnhet az egész, megmondom őszintén szerintem is. De még ilyen erős szerelmet, vagy rajongást nem tapasztaltam. Voltak régebben plátói szerelmeim, azok se voltak kellemesek de ez még borzasztóbb. De tudom, hogy én vagyok a hibás, mert nem kellett volna ilyen hülye "álomvilágot" felépíteni, mert a valóságban jön a pofára esés. És megesküszöm, sosem voltam ilyen nyálas, álmodozó elvakult naiv lány, de most teljesen megbolondultam, mert annyira vágyom arra a férfira, bármit megtennék érte, folyton a képét nézem lementve a telefonomba, és nagyon szenvedek ettől a borzasztó rossz érzéstől, igazából ez a kérdésem lényege hogy ebből a hülyeségből hogy tudok kimászni? Félek ez lesz, amíg meg nem kapom. Nem is tudom, mit tegyek mert olyan a munkahelyem hogy legközelebb csak májusban találkoznék azzal a fiúval, addigra meg félek felakasztom magam, mit tegyek ezzel az érzéssel?