Mi a baj velem? Hogyan szerezhetnék barátokat?
Szóval...
Az otthonomtól távol kollégiumban tanulok már harmadik éve. Hétvégente járok haza.
Már általános iskolás koromban sem volt sok szerencsém ami társasági kapcsolatokat illeti.
Utoljára 10 éves koromban neveztem legjobb barátnőimnek valakiket. Aztán egyre komolyabb,érettebb és ducibb lettem,így szépen lassan mindenki csúfolni kezdett, a barátnőim másokhoz pártoltak így én teljesen egyedül maradtam.
Azóta már elkerültem. Abban bíztam, gimnáziumban már szerencsésebb leszek. Találok barátokat, nem fogom magam egyedül érezni.
De sajnos nem...a szakon,a szobában összekerültem egy lánnyal,aki féltékeny rám és szinte lök el magától,akármit teszek.
Hozzáteszem, több szaktársam nincs lány, így az osztályom többi tagja is csak társi szinten van velem.
Felsőbb évfolyamokból vannak barátaim, de az a legrosszabb érzés,hogy mindenkinek van nálam jobb társasága.
És különben is: Egy év és ők is elkerülnek. Sajnos nagyon kevesen tudnak rólam bármit az iskolában. Úgy érzem beskatulyáztak. Már sokkal jobb az alakom,teljesen lefogytam, sokkal divatosabban öltözködöm, talán kicsit bátorodtam is közösségben,mégsem vesz be a korosztályom még mindig.
Próbáltam már régebben a kedvesebbeket elhívni magunkhoz,de persze mindenki nagyon messze lakik tőlem és jöttek az ötszáz féle elfoglaltságukkal,így ez nem sikerült. Pedig még nálunk is alhattak volna,nagy házunk van 3 vendégszobával.
Ezek szerint tényleg magasról lesz*rják,hogy hol lakom, milyen vagyok igazából, amikor nem rejtegetem az arcomat,hanem felszabadulok!
Sajnos még van egy évem a gimnáziumban amikor...tudom, köpni-nyelni nem fogok tudni az érettségi miatt,de a magányosság az,ami nagyon aggaszt engem.
Csak hétvégente látom a szüleimet és a testvéremet ami nekem és nekik is nehéz, így a hétvégéimről nekik is az jön le,hogy: "Egész nap otthon döglök." "Miért nem hívok át senkit?" És akkor kérdezem,kiket hívnék el?
Persze anyám is csak a tíz évvel ezelőtti barátnőimet tudja sorolni,akik ma már le se sz*rnának és nekik is ötszázezer dolguk van hétvégén.
Mit tegyek? Mi a baj velem?
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Az utolsó két mondatod."Mit tegyek ? Mi a baj velem ?"
A válaszom:Tedd azt amiben örömödet leled.De először találd,meg miben leled örömödet ! Mi a vaj veled ? Semmi ! És ezt el is kell fogadnod ! Nekem is voltak plusz kilóim,és másoknak is.Nem vagy te sem jobb,sem rosszabb másoknál.Ennyi :-)
válasza:Utolsó!
Ha azt teszi amiben örömét leli nem feltétlenül jelenti azt, hogy attól lesznek barátai. Én a fűnyírásban, autóm szerelgetésében lelem örömöm és nincsen senkim, senkit sem érdekel, hogy milyen szép lett a gyepem vagy milyen jól sikerült az autómon egy-egy fejlesztés.
Régebben én is hittem, hogy egyszer lesz kiút ebből a magányból, de kezdem azt érezni így huszonéves fejjel, hogy vannak emberek akik senkit nem érdekelnek és csak a magány a sorsuk, tehetnek bármit.
válasza:Velem is ugyan ez van. Még Karácsony előtt elhívtam egyik (jó, egyetlen) barátomat hogy menjünk moziba, de azzal a kifogással jött hogy testvérével kell ajándékokat vásárolni.
Még aznap este felnéztem Facebookra és mit látok? Kb 1 órával a beszélgetésünk után feltöltött egy képet hogy egy kocsmában sörözget az egyik osztálytársammal (tehát még hazudott is nekem). Írtam neki privátba, hogy most akkor hogyhogy nem a testvérével vásárol ajándékokat. Erre fel meg letiltott Facebookon. Most már írni sem tudok írni. Éjfélkor küldtem neki SMS-t, hogy BUÉK, de arra sem reagált. Ennyit a barátokról.
Reménykedek, hogy ha megyek egyetemre ott majd találni fogok olyan embereket akikkel tudok szoros baráti kapcsolatot kiépíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!