Ennyire taszító jelenség lennék?

Szia

Gondolom azért emelted ki a kérdést mert továbbra is elkenődtél.

Hasonló helyzetben vagyok/voltam (nem tudom eldönteni, de szerintem még mindíg tart). Most fejeztem be a középsulit. Ugyan így éreztem magam minden nap, gyomorgörcsel mentem minden reggel a suliba. Most hogy olvasom nekem talán nem ilyen súlyos a helyzetem. A legrosszabb az egészben hogy nekem iszonyat nagy gátlásaim vannak szociális, személyes kommunikációknál, ezért kerültem be ebbe a körbe amiben te vagy. A szerencsém az hogy nem ilyen a valódi énem, 4. év végére ismertek meg az osztálytársaim, a végén már bulizni is együtt jártunk. Egyszerűen nem tudok közeledni más emberekhez és nem tudok pár hónap alatt kibontakozni.

Ami segített és neked is segitségedre lehet:

-nagyon sokat, szinte mindíg mosolyogtam, nevettem ha valaki hozzám szólt

-különös, egyedi dolgokkal néha szándékosan, néha véletlenül mutattam meg a belsőmet, hogy egyedi vagyok.

-sokszor, ha volt rá lehetőség, segítettem másoknak

-empatikus voltam, ha valakit szar helyzet ért

Ezekkel próbálkozz, akárhova mész. Agykontroll tanfolyam is jól jöhet, én nem próbálltam még, de állítólag jó. Pszichológust szerintem haggyad.

Ami még rendkívül sokat segíthet, de ez egy nagy lépés:

-Találj egy barátnőt! Kiemelne a lelki szaros ködörből. Ez 100%osan segítene.

Írj ha van valami kérdésed,