Borzalma szeretethiányom van, nem tudom mit tegyek?
Olyan egyedül érzem magam, hogy konkrétan sírni tudnék. Vannak barátaim, de az egyszerűen nem olyan, nem segít egy ölelés a helyzeten, nem olyan mintha megcsókolhatnék valakit. Érezni akarom, hogy fontos vagyok valakinek, hogy van aki törődik velem.
Tudom, ez elég szánalmasan hangzik, de nem tudok már mit csinálni.
Pacsi.
Ja, mégsem. Nekem még barátaim sincsenek.
Tudod, mint a boxban. Jobb adni, mint kapni. Te mit adsz? Mert követelni azt tudsz, és nem elégszel meg azzal, ami van (barátok, ölelés). Csak tudd, a mai világban az azért elég sokat számít, hogy van ki megöleljen.
Családod van?
Amúgy én is egyedül érzem magam, de ha nem görcsölök rá, máris akadnak rám az emberek, nem pedig menekülnek.
Te szeretsz valakit/valamit igazán?
Ha igen, önmagáért szereted, vagy csak obszesszíven csüngsz rajta?
Gondolkozz egy kicsit a dolgaidon. Hátha rájössz, mi a baj.
Lány vagy? Boldogsághormon. Fiú? Sör a haverokkal. Más úgy sem segít, csak az idő. Az a szeretet, ami téged kihúzna egyik pillanatról a másikra ebből, az nem terem minden bokorba. Értsd, nem állhat eléd valaki, hogy na én akkir most úgy szeretlek, ahogy te azt érezni akarod.
Jól írják előttem: becsüld, amid van. Egy mosoly, egy ölelés sokszor nagy áldás tud lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!