Szex nélkül és barátok társaság nélkül élni magányosan?

Hát, én is így élek, de nem önszántamból. A szociális fóbia egy nagyon szar dolog.

Egyébként pozitív választ nem fogsz kapni, mert az ember társas lény. Ha nincs meg a kellő szociális interakció, akkor depressziós lesz.

Az ilyen "csak egy barátnő hiányzik"-ből lesz az, aki nélkül fingani sem finghat a barátnő, mert ő az egyetlen ember, rázúdít mindent. Elég önző dolog.

Én önként vagyok így. Egyszerűen félek. Nem az emberektől, hanem a kapcsolatoktól. Barátok nem kellenek, mindig elvoltam egyedül. Vannak olyan kislányok, akik a szőke hercegről álmodnak. Én az ellentettje vagyok, nem tudok még egy normális férfit sem elképzelni. Mármint emberként, barátként igen, nem félek a férfiaktól, csak attól, hogy bántanak, betörnek, alárendelt leszek egy kapcsolatban. Az meg a másik, hogy nem tudnék levetkőzni sem. Főleg amiket itt írnak. Nem hiányzik nekem, hogy valaki megalázzon, mert nem vagyok tökéletes. És így látom a párkapcsolatokat. Megalázás, manipuláció, elnyomás. De eddigi életemet így éltem, mást nem ismerek, megszoktam, és kényelmes.

Lehet de fájdalmas és embert próbáló, 17 évesen voltam együtt az első csajjal, akivel jól éreztem magam, és évek teltek el már hogy magam vagyok, de ha visszagondolok azokra az időkre kb ott vagyok hogy megtudnék őrülni.

Bár nem hagyom el magam kondiba járok, motorozom(munkába is azzal látnak bemenni), néha autóval járok.

Szóval azon kívül hogy nincsenek barátaim már(külföldre ment 2, egy meg elköltözött) és csaj sincs abból fakadóan hogy nem járok szórakozni, semmi jelét nem adom annak hogy esetleg melegnek vagy betegnek gondoljanak.

Volna egy cigány csaj aki tetszik és beszélgetünk is műszakban, de ott meg azért félek nehogy rám akaszkodjon valaki.... Szóval patt helyzet.

24F