Mit kéne tennem, esetleg ki hogy tett ez esetben?

Pedig az lenne a járható út, ha vele kezdenél haverkodni, ha ennyire nyitott személyiség, akkor nem lesz nehéz. A társaságában pedig lehet, hogy találkoznál olyanokkal, akikkel kifejezetten jól érzed magad.

Muszáj egy kicsit nyitni, ha begubózol és keseregsz, az egy ördögi kör, amiből egyre nehezebb kitörni.

Értem mit mondasz, én is ilyen vagyok. Az ilyen fajta embereknek szerintem egy megfelelő társat kellene keresni, akivel mindent közösen csinálhat, és megosztja a problémáit. Sajnos ez talán még nehezebb, főleg ha nincsenek barátok, az kb. egyenlő azzal, hogy nem is tud találkozni csajokkal. Munkahely kizárva, az ilyen sport, hobbi által pár, barátok találása meg csak süket duma. Az ír ilyeneket, akinek fogalma sincs a helyzetről. Elmehetsz te sportolni, konditerembe edzeni nem fog feléd senki sem nyitni, mert ilyen begubózott társadalomban élünk. Csajozni meg végképp nem, marha érdekes hogy bármely munkahelyen, konditerembe, akárhol csak kapcsolatban lévő csajokat talál az ember. Én már egy kicsit elátkozva is érzem magam ez végett.

Tanácsom kezd az alapoknál. Próbálj minél többet kint lenni, járj el futni, sétálj sokat, találj ki magadnak apróbb programokat, nem kell nagy dolgokra gondolni, Budapesten bőven vannak ilyenek, moziba járás, ha szeretsz olvasni akkor könyvesboltba eltölteni egy kis időt, rendezvényekre eljárni, ha meg vidéken (tudom mennyire nincs lehetőség semmire) akkor meg járd az erdőt, biciklizz, a lényeg hogy törj ki az otthonlétből, még ha mindent is csak egyedül tudsz csinálni. Így azért valamennyire tudod oldani a streszt, nem arra gondolni, hogy neked milyen szar, illetve valamilyen szinten fejlődsz is, mert hidd el az otthonlétbe konkrétan bele lehet őrülni.