Elhagyott a barátom, egyedül vagyok külföldön. Mihez kezdjek magammal? Értelmetlennek érzem az életemet.

A barátommal 7 éve ismerkedtünk meg, 4 éve vagyunk együtt. Közös életet tervezgettünk. Mindketten tanulni szerettünk volna, ő egyetemre menni, én pedig tanfolyamra, viszont csak külföldön vannak olyan iskolák, ahol azt tanítják, ami minket érdekel, úgyhogy tavaly kiköltöztünk. Minden jól alakult, kaptunk állást, ő jelentkezett egyetemre, én tanfolyamokra. Közös albérletet tervezgettünk (először szobát béreltünk), már járkáltunk lakásokat nézni. De aztán két hónapja elhagyott egy másik lányért. Az arcomba mondta, hogy soha nem velem tervezett hosszú távon, csak addig kellettem neki, amíg nem talál jobbat. Hát most talált. A csaj ráadásul a kollégánk (ugyanott dolgozunk), úgyhogy minden munkanapon azt kell néznem, ahogy ott beszélgetnek meg röhögcsélnek.

Teljesen magamra maradtam. Barátaim nem nagyon vannak, illetve van akivel össze tudok néha járkálni, de nem vagyunk olyan nagyon közeli barátok. Lelki társam, legjobb barátom már nincs, és nagyon hiányzik, olyan érzés, mintha elvesztettem volna az egyik felemet.

Mióta egyedül vagyok, döbbentem rá, hogy a munkahelyemet is gyűlölöm, ezt a szállást is, ahol lakom, a családom is hiányzik, és ha nem itt lenne az egyetlen lehetőségem azt tanulni, amit szeretnék, akkor azonnal hazaköltöznék a szüleimhez. Egész nap sírok, nem tudok mit kezdeni magammal, utálok élni.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy aszexuális vagyok (mielőtt jönnek az oltogatások, a volt barátom is az, nem emiatt hagyott el), és ráadásul gyűlölök ismerkedni. Évekig tart, mire odáig jutok egy ismerősömmel kapcsolatban, hogy a barátomnak nevezzem, pláne hogy járni szeretnék vele. Így nagyon nehezen és hosszú idő alatt tudnék magamnak új partnert találni. Próbáltam ismerkedni azóta, voltam randin is, de nem éreztem jól magam a srác társaságában. Meg úgy egyáltalán nem találom a helyem, teljesen el vagyok veszve. A barátom volt az egyetlen ember, aki mellett jól éreztem magam, és nem tudom másokkal pótolni a hiányát. Mit csináljak? Már arra is gondoltam, hogy megölöm magam, de a családom otthon van, nem akarom velük ezt tenni.