Hogyan vegyem rá anyát, hogy kollégista lehessek?

Az egész onnan fakad, hogy elsős korom óta járunk ugyanabba a városba nyaralni (már amikor ugye megyünk). Azóta annyira megszerettem a várost, az embereket, hogy otthonként tekintek rá. Rengeteg barátom lett ott, azok alatt a hetek alatt, amiket ott töltöttünk. Ott tényleg önmagam lehetek, egyszerűen nem tudom kifejezni mennyire szeretek ott lenni. Nem mellesleg sportolok, és ameddig a lakhelyemen szinte esélyem sincs ezt magasabb szintre vinni, de a városban nagy népszerűségnek örvend ez a sportág, és a városi sportcsapat, akiknek szintén kiskorom óta nagy szurkolójuk vagyok. Rengeteg drukkerrel barátkoztam már össze, és egy meccs alatt több igaz barátom lett, akik ma is kiállnak mellettem, mint pl a jelenlegi gimnáziumomban akár egy egész tanévben.

Utálom a lakhelyemet, és a gimnáziumomat is. Nem vagyok idevaló. Senkivel nincs közös témám, mindenki teljesen más beállítottásgú, nem találom a helyemet. Itt nem tudok önmagam lenne, mert minden ami én vagyok, az ott maradt a kedvenc városomban. Akármennyire is próbálok alkalmazkodni, barátkozni, nyitni, egyszerűen nem megy. Minden este sírva alszok el, amiért másnap be kell mennem egy számomra teljesen hideg közösségbe/iskolába, és szívem szakad meg, amikor haza kell jönnöm ebbe az Isten háta mögötti faluba.

Felvételi időszakban természetesen egyből a kedvenc városom gimijeit néztem ki, de sajnos 2-3 óra ide... Anya rögtön nemet mondott. Természetesen mindenképp kollégiumba kéne mennem, ami számomra egytalán nem probléma. Illetve eléggé követelem szoba terén az egyedüllétet, de a városért, az iskoláért, egyszerűen magáért az egészért bármit bevállalnék. Ha már csak fél évem lenne a gimiből, azt mondom jó, kibírom, de sajnos ennél több van, és már most szörnyen ki vagyok. Napi 1-2-3 óra alvással megyek el iskolába, ahol természetesen vagy a fáradság miatt, vagy a lehangoltság miatt nem tudok figyelni. Próbálok kipihentebb lenni, de nem tudok aludni a folytonos gyomorgörcs, gondolkozás, sírás miatt. Nem tudom, hogy mit mondhatnék anyának, már egy éve próblkozom, igaz, ő ennyire részletesen nem tud semmit.

Mit tehetnék? Hogyan győzzem meg október, novemberig?