Ti mit tennétek a helyemben? Fásultság,27/N lent

Egy dunántúli kisvárosban élek, a szomszédos városban dolgozom. A hétköznapjaim szinte teljesen elmennek az utazással meg a munkával, és a heti két edzéssel. A szüleimmel élek, igaz, külön kis lakrészem ( szoba+fürdő) van. Egy nővérem van,aki már férjhez ment.Az a problémám, hogy nap nap után ugyanaz. Nem tudok hol ismerkedni, munkahelyen nem is akarok, és nincs is nagyon kivel, itt helyben szinte lehetetlenség, mert alig van korban hozzám illő srác, néha bemegyünk pár barátommal aki még itt maradt a megyeszékhelyre szórakozni, de ott sincs sok minden. A munkám se egy nagy szám. Van pár hobbim, olvasok,s besegítek itthon ha kell, de már nagyon vágynék egyrészt egy tartalmas párkapcsolatra (netes társkeresőt próbáltam, katasztrófa, és amúgy sem akarok távkapcsolatot) és valami életfélére. Már barátom is alig akad, mert szinte mindenki elment innen máshová, és szép lassan kisétáltunk egymás életéből. Azon is gondolkodtam már, el kellene költöznöm másik városba, taláb Budapestre. Soha életemben nem laktam máshol, az egyetemet a megyeszékhelyen végeztem el, itthonról jártam be. Úgy érzem, rengeteg minden kimarad az életemből, pedig még fiatal vagyok, de azért már nem annyira mai csirke. Már nem egyszer megforult a fejemben hogy talán jobb lenne fel sem ébredni reggel, és ez megijeszt. Pedig alapvetően örülnöm kellene, van munkám, egész klassz szüleim, még valamennyit félre is tudok rakni havonta, de mintha már rég halott lennék belül. Mit javasoltok?