Lányok miért vagyok boldogtalan és életunt?

Magamról annyit hogy 20 éves fiú vagyok, 183cm magas átlagos testalkatú, és ezalatt a 20 év alatt ami már minimum dupla ennyinek tűnik tudatosult bennem hogy egészen más vagyok mint a többiek. Kezdeném azzal hogy nem vagyok egy nagyképű férfi, soha nem is voltam. Kiskoromban sajnos nagyon kövér voltam sosem voltam népszerű a lányok körében valamint mindig is beilleszkedési problémáim voltak. Nagyjából 2 éves lehettem amikor először kimutattam a fogam fehérjét. Édesanyám aki ápolónőként dolgozott a kórházban, sosem tudott aludni és gyógyszereket szedett olyan sokszor felsírtam éjszakánként. Már az óvodában is én voltam a legrosszabb kisgyerek. Mindenféle balhéban benne voltam, és szemtelen voltam. Nem lehet azzal jönni hogy a szülő hibája, hiszen édesanyám mindent megtett hogy segítsen nekem, pszichológushoz vitt megpróbált szépen és erélyesebben is szót érteni velem de tényleg hidjétek el semmi nem használt! Általános iskolában édesanyámat majdnem minden második nap hívták be az igazgatóhoz hogy a fia már megint mit csinált. Oly annyira rossz gyerek voltam hogy nem is engedtek elballagni a nyolcadik évem befejeztével az általános iskolából. Középiskolai éveimben már nagyon sokat változott a viselkedésem, sokkal tisztelettudóbb és sokkal jobb diák lettem. Viszont ekkor kezdődtek igazán a beilleszkedési problémák, egy év alatt 5 iskolában fordultam meg és sehol nem tudtam beilleszkedni. A beilleszkedési problémák miatt 2-szer is évet kellett ismételnem mert nem tanultam és félvállról vettem az iskolát. Most már ha minden jól megy jövőre érettségizek. Kiskoromtól fogva volt még egy dolog amit sosem fogok elfelejteni, az pedig hogy édesapám nagyon sokszor megverte édesanyámat a szemem láttára, sosem foglalkozott velem, és senkivel a családban. Elhordta őt mindenféle borzasztó és megalázó jelzésekkel. Most már hogy felnőttem nem meri megcsinálni de ha én nem lennék édesanyám mellett akkor kezdődne minden elölről. Kiskoromtól kezdve nagyon szerettem volna színész lenni, de mivel Magyarországon felsőfokú végzettséghez kötött és én sosem voltam egy nagy ész erről az álmomról le kellett mondanom. Miután találtam még egy számomra nagyon szimpatikus szakmát ami nagyon tetszett a modellkedést, de azonban ennek is hamar viszlátot kellet mondjak, mivel nem vagyok elég magas sem modellnek és az arcom sem beesett, karakteres. Jelenleg fogalmam sincs mi szeretnék lenni, teljesen bizonytalan vagyok ilyen téren. 18 éves koromig egyszer sem voltam bulizni, sosem ittam alkoholt és nem is dohányoztam. A 18adik szülinapomtól számított időszak több dologtól is különleges számomra. Hirtelen elkezdtem jól kinézni, ez egyszer csak magától jött. Sosem volt lányos és kisfiús arcom, inkább férfiasnak mondható. Olyannyira jól kezdtem kinézni hogy még az utcán sétálva fotózás felkérést is kaptam. Ma ez odáig jutott hogy teljesen elítélnek a külsőm alapján, sokszor van hogy felszállok a buszra és egyéb tömegközlekedési eszközre és nagyon sok lány néz engem. Bulikban is mindig nagyon feltűnően szoktak nézni, nem is egy olyan volt hogy oda is jöttek lányok ismerkedni maguktól. Mindig is nagyon jó stílusom volt, mindenféle nagyképűség nélkül mondom hogy ezt szinte minden ember mondja nekem és hát nem vagyok vak én is látom. Viszont sok lánynak az az első megítélése rólam hogy én biztos nagyképű vagyok meg megbízhatatlan stb. sok lány már nem is mer közeledni csak néznek bánatos szemekkel és vágyakozóan de nekem nincs elég önbizalmam ígysem úgysem. Én nagyon jó embernek tartom magam hiszen, mindig is tiszteltem a nőket, szeretem az állatokat, időseket is tisztelem és sosem viselkedek gázul vagy megbotránkoztatóan. A mai napig keresem az igazit de egy olyan világban élünk sajnos ahol a 16 éves lányok kiéltebbek mint egy 30 éves felnőtt nő. A lányok gázok és abszolút nem nőies viselkedést mutatnak nap mint nap, rosszindulatúak az emberek, és kavarják a szart mindenki alá, kibeszélnek és külső alapján ítélkeznek. A szerelem a megbízhatóság, a hűség, az egymás iránti törődés ezek mind ismeretlen fogalmak lettek. Én sem vagyok tökéletes nekem is rengeteg hibám van, de én még 20 évesen őszinte leszek szűz vagyok. Már többször is elveszthettem volna, már a lányok könyörögtek hogy csináljuk de mivel ezek első találkozás utáni légyottok lettek volna, mindenféle érzelem nélkül, ezért én csak annyit mondtam hogy nem köszönöm engem nem így neveltek. Sok barátom megszólt ezért hogy én mekkora hülye vagyok, hogy ilyeneket elszalasztottam, mekkora balfék vagyok, és hogy ők tuti megtették volna. Hozzáteszem olyanok is ezt mondták akik egyetemre,főiskolára járnak szóval úgy látszik attól hogy valaki magas képzettségű még nem azt jelenti hogy belső tulajdonságai is olyan magasan képzettek. Összességiben kíváncsi vagyok mit gondoltok rólam, de nagyon boldogtalannak érzem magam, és elegem van hogy minden lány külső alapján ítél meg. De én meg nem tudom kik azok a lányok akik megérdemlik azt hogy én odamenjek hozzájuk és nem egy kitanult mára már kiégett és egyben az én belső értékeimnek teljesen ellentmondó személyiséggel találjam magam szemben. Köszönöm hogy időt szenteltél és végig olvastad amit írtam.