Elvileg mindenki megérdemli, hogy szeretve legyen, nem?

Csak az érdemli meg, hogy szeressék akiben nincs iligység!

Ezt ne feledjétek és aki itt akar irigykedni, azt ne itt tegye!

A hiba az agy működésében keresendő. Ha az agy nem képes megfelelően feldolgozni a beérkező infó áradatot, bizony sokszor mellétrafál! Ebből származnak a félreértések, veszekedések. A veszekedés akkor kezdődik, mikor két ilyen agy kerül egymással ellentétbe.

Hogy miért nem képes az agy helyesen feldolgozni az információt? Ennek egyetlen oka van, az oxigénhiány. Mikor agysejtjeink nem jutnak elegendő oxigénhez, fáradtak leszünk egyre többet tévesztünk, majd végül elalszunk. Látszólag az alvásnak semmi köze a társas kapcsolatokhoz, de a huzamos ideig fennálló oxigénhiányos állapot kihat az ember kisugárzására. Kicsit mogorvább lesz a kelleténél, ezért nagyon sokan elkerülik nagy ívben.

Ebből a szenvedő semmit nem vesz észre, hisz a tudata is így válik egyre rongyosabbá. Mindig a másikat hibáztatja ha valami nem úgy sikerül ahogy annak lennie kéne.

De van egy jó hírem is! A folyamat igen is visszafordítható! Némi plusz oxigént kell juttatni a szervezetbe, és idővel ez a lelki állapot megnyugszik.

Névtelen iligység!

Perisztaltikázz vissza a névtelen sötétségbe.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenkinek szüksége van rá, de nem jár mindenkinek (pl. Hitler meg ilyenek).

De amennyit leírtál magadról, abból nekem nem jön le, hogy nem járna neked.

Szerintem a hiba pusztán abban van, hogy csöndes, kreatív emberként nehezebb hozzád való társaságot találnod.

Én is csöndes, kreatív ember vagyok, nem sok barátom van, de aki van, az iskolából, munkahelyről.

Na meg van egy férjem, aki szintén csöndes és kreatív, vele netes társkeresőn ismerkedtem meg 7 éve, nekünk nagyon bevált az ismerkedésnek ez a formája. :) Ha nem lenne a net, nem valószínű, hogy találkoztunk volna, mert egymástól messze is laktunk, és hát nem voltunk soha bulizósak, max egy rövid időszakig.

Azon kívül még nehezítő faktor lehet neked a barátkozásban az is, hogy mostanra akkora mennyiségű szeretetéhséget halmoztál fel, hogy félő, hogy ha végre találsz egy barát-jelöltet, túl nagy mennyiségű érzelmet zúdítasz majd rá, és az elriaszthatja. Ezzel vigyázz majd, csak lassan adagolva :)

És azt javasolnám neked, hogy legtermészetesebben úgy lehet barátkozni, ha hasonló érdeklődési körű emberek társaságát keresed, akár élőben, akár a neten.

Pl. ha írsz, online felteheted az írásaidat, és beszédbe elegyedhetsz azokkal, akik elolvassák és kommentálják. (vagy például itt a GYK-n is megkérdezte valaki érdeklődve, hogy miket írsz, érdemes neki is válaszolnod, mert érdeklődött feléd, ebből lehet beszélgetés)

Vagy elmehetsz animés rendezvényekre :)

Szerintem ilyen irányba lenne érdemes elindulnod.

Sok sikert kívánok :)

Ha szereted az animét javaslom a MondoCon-t (bár ha introvertált típus vagy akkor a tömeg miatt lehet nem fogod egyedül jól érezni magad), nyugisabb programnak mondjuk egy rajzszakkört. Ha Budapesten vagy tudok is javasolni egy helyet. Én ugyan nem járok, mert perpill nincs rá időm, de ha kell szívesen megadom az elérhetőségét!

Kitartást!