Mit tegyek? Tobbi lent

Halihóóó

Phfu. Mesélnék.

Szóval, biztos sokatokkal van olyan, hogy egyedül érzitek magatokat. Nos velem is ez van. Egyre inkább érzem, hogy értektelen vagyok. Senkit sem érdeklek. Mostanában nagyon sok rossz történik velem, és barátnőm is mondja, hogy Ő itt van velem, igazából érzem hogy le se szar.

Senkinek sem mondom el mi a bajom, valamelyik nap voltunk a szüleimmel orvosnál, mert szúrt a szívem meg ilyenek. Ott adtak nyugtatót, azt mondták ideges vagyok, szorongok. Kérdezgették, hogy van a szerelmem, volt e veszekedés suliban, persze ezekre nemet mondtam. Mivel veszekedés nem volt, de úgymond "szerelem" az van,de sajnos a fiú le sem szar, Nem is köszön ha találkozunk. Régen pedig mindig beszélgettünk. Legjobb baráton volt. Meghallgatott ha volt valami bajom. Majdnem össze is jöttünk, csak elment a suliból. Ezért is nagyon rosszul érzem magam, rengeteget sírok. Persze ezt (mostanáig) senki nem tudta. És fogalmam sincs mit csináljak. Van egy osztálytársam is aki mindig belém köt. Legtöbbször oda szúr, ahol legjobban fáj, és rohadtul szarul esik.Családomnak, és a barátaimnak sem mondom el. Egyik barátnőmnek mondtam el egy kis részét, de őszintén megbántam.. Lehet ez bunkóság, de mostanában nem is érdeklem. Váltunk pár szót és ennyi, beszélget utána a barátjával. Persze teljesen megértem őt hiszen "dúl a láv", de azért a helyébe én foglalkoznék a barátnőjével:D Facebookon is váltunk néhány szót, de ott sem érdeklem nagyon, szóval elszoktam köszönni és nem is írok neki. És félek, hogy lehet elmondja valakinek, ezért bántam meg, hogy elmondtam neki Semminek érzem magam.. Fogalmam sincs mit csináljak :'), Olyan rossz minden... És sajnos, ez még nem minden.

Köszönöm, annak aki elolvasta (ha elolvasta valaki,). Megértem ha senkit nem érdekel, de muszáj volt kiadnom magamból.:")..