Ti hogy viselitek a magányos karácsonyt?

Engem nem érdekel. Volt barátnőmet se köszöntöttem fel ünnepekkor.

Nehezen. Már most nagyon egyedül érzem magam.

Ma főzök,holnap dolgozok.

Hát... shit eléggé! De ez van, oszt cső!

nyugalomban, pihenéssel. Nem cserélném el semmire.

Kifejezetten jó viselem, nem tulajdonítok túlságosan nagy jelentőséget az ünnepeknek, de azért a napokban meggyújtok pár illatos mécsest a saját magam örömére és tegnap vettem egy üveg sáfránnyal ízesített fehérbort egy svéd bútoráruházban. :-) Több mint öt éve nincs barátnőm, de már megszoktam az egyedüllétet, nem csinálok belőle túlságosan nagy problémát saját magamnak. Örülök, hogy végre nagyon nehez keveredtem a depresszióból. Azért írtam egy velem hasonló korú lánynak akivel régebben találkoztam párszor, hogy kellemes ünnepeket meg minden, de eddig még nem válaszolt, Ő tudja mi a jó neki... Este valószínűleg hallgatni fogom a Friderikuszt a rádióban — ha idén is lesz műsora —, döbbenetes hogy milyen emberi sorsok vannak, azokhoz az emberekhez képest akiket ilyenkor megszólaltat, hát nekem még hihetetlenül jó a helyzetem. Valamint próbálok majd beszélgetni ezen az oldalon olyanokkal, akik hozzám hasonlóan szintén egyedül vannak...

nehez *kikeveredtem* a

Rosszul

Most karácsony van?! Jó tudni.