Öngyilkosok szobája?
Bocsi a címért, igazából csak láttam a filmet és megmaradt.
Most jöhetnék, az átlagos dumával, hogy az életem romokban stb... de igazából ha sosem volt rendben, annyira észre sem veszi ezt az apróságot az ember.
Az igazi problémám, hogy úgy érzem, egy útszéli korcsnak több beleszólása van az életembe, mint nekem. Nem én birtoklom az életem. Nincsen múltam, jelenem, jövőm. Konkrétan kiskoromtól nem emlékszem semmi jóra, a jelenem sz@r, 2 éve olyan szegénységben élünk, hogy szinte semmire sem futja, és sajna jövőképem sincs, mert ezen a helyen nem tudok jövőt tervezni. Elmenni pedig nem tudok, még érettségim sincs.
Emiatt kezdem úgy érezni az öngyilkosság igazából egyfajta felszabadítás lenne számomra. Nem hiszek Istenben, ez nem befolyásolna a maradásra. Annyi tart vissza, hogy Mo-n még meghalni is drága, és a "családomat" (minden vagyunk csak nem család) azért nem terhelném ezzel.
Egy temetés minimum mennyibe kerül?
Szerintetek lehet felszabadítás az öngyilkosság?
Ti mit gondolnátok, ha egy 18 éves lány öngyilkos lenne a környezetetekben? (nem befolyásol, de azért érdekelne)
Bocsi a regényért, de kíváncsi vagyok ki mit gondol erről. Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Mit szólnék. Röhögnék. Azért, mert nincs ahogy megmagyarázzam, hogy MÉG CSAK 18 éves vagy. Ezt csak akkor fogod megérteni, ha eltelik még legalább 5-10 év. Akkor te is rájössz.
Az viszont hogy nem hiszel Istenben/valamiben, nem fog előre vinni.
Az élet nehéz, ez tény.
De gondolkozz el egy kicsit kérlek azon, hogy a rendelkezésedre áll. szabad akaratod van, és az akaratnak teremtő ereje van.
Kár rinyálni. Ha segítene, napi8 órát rinyálnék.
Viszont, hogy már kiírtad ide ezt, azt jelenti, nem gondolod te komolyan ezt az öngyilkosságot.
És amúgy nem oldanál vele meg semmit.
Nem pofáznék, ha nem próbáltam volna meg már, kétszer is.
válasza: válasza:"Meseidő!":
Egyik ismerősöm mindent elintézett magának. A temetést, a papot, az urnafalat is, mindent. Minden oké volt vele. Ápolt, rendezett ember volt. Egyik napról a másikra amikor felmentem hozzá kávézni... Nem volt semmi bútora, csak egy párna és egy pléd árálkodott a hálószoba sarkában. Mikor faggatni kezdtem hogy miért nincs bútora, csak szabadkozott hogy az anyjáéknak nem volt pénzük kifizetni a számlákat, ezért el kellett adnia. Ezzel elintéztük eme részt a beszélgetésünkben. Csupa mosoly volt azaz ember. Mindig mosolygott. Harmadnapra meghalt.
Szerintem nem felszabadítás a halál. Nem vagy elkésce semmivel. Tanulj, bulizz, élvezd az életet. Keress munkahelyet, keress saját pénzt. Vagy írj rám privátban. Lenne mit mondjak még.
válasza:Pillanatnyilag csak annyi a feladatod, hogy élj meg minden napot a legjobb képességed szerint. Minden nap próbálj meg valami új dolgot tanulni.
Az embert nem a pénz bolldogítja végső soron. Legjobb élményeim a csórósághoz kapcsolódnak, a lowbudget kirándulásokból, biciklivel, esőben, ajándék-sátorral, 3000ft-os munkavédelmi ruhában..
18 év az semmi. Akkor még nagyon nem látod a fától az erdőt. illeetve ott van előtted az élet, de nem látsz tőle semmit. mondom ezeket én lassan 30 évesen, 16-17 éves koromban 2 öngyilkossági kísérlettel a hátam mögött. Ha nem is hiszel benne, de vigyáznak rád, ahogy rám is vigyáztak Fentről.
Egy biztos: nem megoldás az öngyilkosság. Most is nagyon nehéz periódusban vagyok, de örülök, hogy akkor nem sikerült, és nem próbálom meg újra, pedig néha nagyon jól fogna kihúzni a konnektorból a dolgokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!