Léteznek ilyen lányok?

Én ilyen vagyok, de nem külsőre.

Ránézésre nem vagyok fura vagy kívülálló.

Gondolkodásomban és viselkedésemben annál inkább.

Elég bivalens típus vagyok...

Alapjáraton nagyon introvertált vagyok, elég rendhagyó a gondolkodásom és az értékítéletem is. De ezzel együtt a mindennapjaimban elég jól tudok asszimilálódni azokkal a "különcökkel" szemben, akik szinte a homlokukon viselik, hogy ők mások, és szinte mindenki elkerüli őket.

Mondjuk azon nem sikerült változtatnom, hogy első látásra szinte mindenki megközelíthetetlennek/nagyképűnek tart, valahogy ilyen kisugárzásom. Gondolom, ezzel próbálom távol tartani magam az idegesítő, hülye emberektől :) De ha valaki felkelti az érdeklődésemet, akkor tudok jófej lenni.

Alapjáraton vicces vagyok, de az én műfajom humorban inkább a szarkazmus/fekete humor. Az ismerőseim nagy része már megszokta ezt, és nevetnek rajta. Vannak, akik nagyon furának tartanak és távolságot tartanak tőlem, de ez engem őszintén szólva nemigen érdekel.

A szomorú dolgok is stimmelnek, itt is megvan a kettősség. Alapvetően szomorú szamuráj vagyok, könnyen magamba fordulok, talán az előéletem lehet az oka.

De ha olyanom van/jó fej emberekkel vagyok körülvéve, akkor, akkor jól érzem magam, feloldódom.

Talán ebben is közrejátszik az, hogy én magam sem szeretem azokat az embereket, akik állandóan magukba fordulva depiznek, leszívva a másik energiáját ezzel. Az ilyen típusú, két lábon járó búbánatokat én is kerülöm.

Az egy dolog, hogy a világlátásom az durván realista, nem rózsaszín szemüvegen keresztül látom a dolgokat, és sok olyan mozzanatot meglátok a dolgok működéséven, amelyek felett a legtöbb ember elsuhan.

De igyekszem ezt nem kivetíteni. A legtöbb ember meg sem érti a gondolataimat, annyira másképp látok sok dolgot. Ettől még lehetnek jó arcok, akikkel jóban vagyok, de velük nem beszélek ilyen témáról. Kevés olyan ember van, akik megértik a világlátásomat, velük szoktam néha ezekről a komolyabb dolgokról/témákról is beszélni, de itt is van sokszor egy határ, hogy ki "mennyit bír el" az olykor ijesztően naturalisztikus gondolataimból. Csak pusztán a megbotránkoztatás kedvéért nem szoktam direkt kiverni másoknál a biztosítékot, tiszteletben tartom, ha valakinek ez sok (persze csak akkor, ha fontosnak tartom az adott emberrel való kapcsolatomat).

Szóval. Lélekben olyan vagyok, mint egy Tim Burton figura, bár a beilleszkedés kedvéért megtanultam magam "maszkírozni", és ránézésre sem úgy nézek ki, mint Helena Bonham Carter :D

Amúgy pont minap jegyzete meg egy srác (aki irtó jófej és nyitott, de ő is szereti az elvont dolgokat), hogy milyen király, hogy találkozott olyan csajjal, aki olyan beteg állat, mint ő (mint kiderült, ez tőle hatalmas bók volt(?)

Amúgy tök érdekes srác lehetsz, ha gondolod, írj nyugodtan privátot. Sajnos a mindennapjaimban ritkán találkozom ilyen érdekes emberekkel:)

23/L

Nem ritka, hogy valaki rajong Tim Burtonért, szereti Poe-t, esetleg hozzá Dead can Dance-t hallgat. A morbid humorral pedig nincs gond. Személy szerint, mióta az életemben egy Poe történet valósággá vált, nem igazán vágyom a szomorkodásra, tudom, milyen mélységei vannak és nem szeretném újra átélni.

OFF: Ha esetleg valaki, aki erre a kérdésre írt, ajánlana valami érdekes filmet, olvasnivalót, megköszönném, plussz én is adhatok tippeket. :)