Miért van az, hogy egy idő után már nem barát, hanem teher kezdek lenni és a végén mindig egyedül maradok?

Szeritnem sürgösen megfelelö szakirányú pszichológushoz kellene fordulni, aki megtanít beilleszkedni.

Egy autista ugyanis nem feltétlen zavaró tényezö, söt nagyon pozitív ember is lehet.

(25 éve élek párkapcsolatban egy autistával és soha nem cserélném el egy "rendes emberért".)

Nem tudom, de én azt vettem észre, hogy sokan haladnak a korukkal, és teljesen más vizre eveznek. Kihasználják, vagy éppen nem a lehetőségeket. Keresik a lehetőségeket...

Vagy nem adsz nekik elég magánszférát. Az se jó ha mindig a "sarkában vagy" valakinek.

Nem tudom ebből mi az igaz, én csak magamról, meg amit saját tapasztalataimról tudok beszélni.