Mi a véleményetek azokról az emberekről akik itt sírnak az életük miatt?

Őszintén? Én nagyon jókat tudok szórakozni az ilyeneken. :D

Ez ugyanolyan, mint amikor Facebook-ra kiírják, hogy XY *elkeseredett hangulatban van*, mellette egy hangulatnak megfelelő smiley, semmi infó, hogy ez miért is van, és akkor mennek rá a kommentek, hogy "Mi a baj? :O" és társai. Ezekkel a kiírásokkal szinte megerőszakolják az ismerőseiket, hogy kérdezzenek rá, hogy mégis mi a stájsz, röhej...

Az öngyilkosságos kérdéseknél régebben nem egyszer leírtam, hogy aki meg akarja magát ölni, az megteszi, nem pedig nyavajog, főleg nem egy fórumos oldalra fog írogatni, majd "Ne tedd, az élet szép" féle kommenteket vár, hogy utána legyen mire ráfogni, hogy miért is nem tette meg azt, amit eredetileg sem akart. Persze utána mindig én voltam a gonosz meg a szemét, aki nem vigasztalja a kérdezőt :D

A depresszió meg egy komoly pszichés betegség, amit gyógyszerrel meg terápiával kezelni kell, kíváncsi lennék, hogy az itt picsogók közül kit kezelnek ténylegesen, ki jár rendszeresen pszichomókushoz.

Ja, egyébként ezt pont valamelyik nap olvastam egy lány blogján:

"Egyszer, évekkel ezelőtt, azt hiszem, tizenhét lehettem, tehát bőven "tinédzser", írtam egy ironikus novellát, amiben egy lány belső monológját hallhatjuk, amiből arra következtetünk, hogy öngyilkosságra készül. Aztán a novella végén kiderül, hogy csak a Facebook-profilját törölte, és utána örömkönnyek között fogadta aggódó barátai hívását, akik nem foglalkoztak vele addig, amíg azt nem hitték, hogy elvesztették. Még pszichiáterrel is konzultáltam a megírás közben, és szerinte is hasonló lelki folyamatokat él át egy profiltörlő, mint egy öngyilkos.

Hát, nem gondoltam, hogy valaha látom valóssággá válni az írásomat.

Facebookon egy ismerősöm azzal szórakoztatta a digitális bennszülötteket, hogy egy (vélt vagy valós, lényegtelen) sérelem miatt fenyegetőzött hetek óta, hogy törli magát.

Éppen, mint régen, amikor a városi emókok felmásztak a pláza tetejére, és fenyegettek, hogy leugranak.

A válaszom ugyan az: Akkor egy szaltót, légy szíves.

Ha tényleg öngyilkos gondolatokat forgatsz a fejedben, fordulj orvoshoz, pszichológushoz, a barátaidhoz, vagy hívd az ország egész területéről ingyenesen hívható 116-123 számot. Ha csak figyelmet akarsz... szaltózz! Akkor figyelni fogok rád."

Sajnálom őket.

Borzalmas lehet így élni, hogy valaki ennyire sajnálja saját magát.

Rengeteg ember van, aki állandóan panaszkodik, pedig semmivel sincs nehezebb élete, mint úgy általában az embereknek. Csak nem hajlandóak tenni semmit, meg minden kis dologból óriási problémát csinálnak.

Engem ez valahol erősít is. Mert rájövök, hogy én mennyivel elégedettebb vagyok és mennyivel jobb a problémamegoldó képességem, meg az élet nehézségeivel való megküzdésem.

Némelyik szánalmas. De nem tudom eldönteni hogy melyik a szánalmasabb? Az aki ilyen kérdéseket ír ki vagy az aki ezeken a kérdéseken puffog.

Lehet, hogy az illető egyszerűen csak bajban van, gondjai vannak de nincs senkije akivel ezt megbeszélheti, ennek pótlására kiírja ide, mert ez megkönnyíti a lelkét. Na persze nem az öngyi-depi kis sz.rokra gondolok mert az tényleg csak szánalom/provokáció.

De az ilyen kérdések mint a tied. Színtiszta provokáció ami a felszínes meg nem értésből fakad. Ezek az emberek nem feltétlenül változtatni akarnak, mert mélyen tudják, hogy a változás idővel úgy vagy úgy de jön. Egyszerűen csak el akarják mondani egy pártatlan embernek, ki akarják beszélni magukból mert ez tényleg könnyíti a lelket....csak aztán jönnek az olyanok mint te...hidd el neked is bármikor eljöhet egy olyan pillanat az életedben amikor kiakadsz/túl sok lesz már.. És akkor ugyanolyan leszel mint azok az emberek akiket most szidsz.

Nem nem vagyok pszichológus se egy lelkibeteg csődtömeg. Egyszerűen csak veled ellentétbe megpróbálok egy kicsit belegondolni a dolgokba, megérteni a dolgokat. Nem csak a felszínt kell nézni..próbáld ki egyszer. Csodákat művel a lélekkel.

kedves #8-as, neked fogalmad sincs, hogy aki ebben a helyzetben van mit érez, nem tudhatod, hogy egy akár 15 éves milyen gondokkal küzd, lehet hogy meghalt vmelyik ismerőse és olyan depressziós lett, hogy elvesztette az összes barátját vagy mit tudom én ez csak 1 példa volt...

attól hogy fiatal még vannak igazi, őszinte érzései, ez lehet rossz vagy jó.

szerintem senkinek sincs joga más lelki gondjairól beszélni, mert nem tudhatod, hogy az neki mennyire fáj.

lehet, hogy neked az nem jelent semmit ha valaki megbánt téged egy kis dologgal, te lehet leszarod, de neki ez lehet, hogy annyira rosszul esik, hogy ilyen lesz...

Azt, hogy jólesne valakinek beszélniük a problémáikról, de vagy nincs kinek, vagy nem akarják terhelni vele a környezetüket, így inkább ide írják ki magukból névtelenül.

Amivel senkinek nem ártanak.

Néha amúgy tényleg szánalmasak a kérdések. Bár szerintem a te kérdésed is kifejezetten szánalmas.