Miért van az, hogy nincs egy barátom sem, de akivel egyszer találkoztam az általában megjegyez és később felismer (köszön stb. ), de nem tartja velem a kapcsolatot!?

Az a baj,hogy a barátságot nem lehet erőltetni! Vki vagy meglátja benned az értéket vagy nem.

Én még gimiben próbáltam azt,hogy mindenkihez oda mentem,együtt lógtam velük.Sok kiránduláson,házi buliba hívtak ugyan.De ennyi.Semmi komoly.Ők is ilyen buli barátok voltak.

Aztán elkezdtem dolgozni.Megláttam egy csajszit a gyárban,nem tudom vhogy azt éreztem én szeretnék vele barátkozni,az okát nem tudom.Viszont mindig a fél gyár körbe vette,sose volt egyedül.Ez is érdekelt,hogy hogy csinálja? Én egy vissza húzódó lány voltam,nem voltam sose egy nyitott ember.

Aztán a sors,hogy egy szekrénybe kerültünk.Így szünetekben mivel nálam volt a kulcs,mindig együtt voltunk.Pont egymás mellé osztottak be.12 óra alatt sokat tudtunk beszélgetni,majd másnap is szünetekben együtt lógtunk. 3 napi ismeretség után bementünk szabadnapunkon Pestre csavarogni. Ott egész nap együtt voltunk. Utána már munka után minden nap fent kávéztam náluk :D Onnan meg alakultak a dolgok. Októberben lesz 2 éve,hogy ismerem és legjobb barátnők vagyunk!! :)

Mindig mindenben számíthatunk egymásra!

Személyiségemen sokat javított.Sokkal nyitottabb vagyok,kevésbé vagyok félénk. Össze sem lehet hasonlítani a mostani és a 2 évvel ez előtti énemet :D

Mondjuk totál ellentétek vagyunk,így azért vannak vitáink. Viszont a környezetünkben senki sem érti mi,hogy lehetünk barátnők.

Én sose hittem a sorsban,igazából mikor kezdtem feladni,hogy nekem valaha lesz akár egy igaz barátnőm is. Akkor adatott egy :)

Szóval én azt mondom ne add fel! Járj nyitott szemmel!Ne is görcsölj rá.Majd jön az. Én most vagyok 23 éves és 21 évesen találtam igaz barátnőt.

Munkahely?Hobbi?Tesód,unokatesód baráti köre?