Azok akik azt hiszik, hogy a magányos emberek sosem próbáltak meg kitörni természetes állapotukból miből gondolják azt, hogy nem próbáltunk meg társaságot keresni?

20 éves srác vagyok, nincsenek barátaim, nem volt sohasem barátnőm.

15 éves korom óta próbálok barátokat szerezni, középiskolát is váltottam többször is. De egyik középiskolából ment át a hírem és így az új helyeken se fogadtak el. Próbáltam barátnőt is találni, de lenéznek mindenhol. Interneten is próbálkoztam, de senkinek sem vagyok szimpatikus. Voltak olyan emberek is akik eljátszották, hogy a barátaim, de végül lekoptattak.

2 éves OKJ képzésre is jártam és ott is lenéztek. Próbáltam barátkozni több emberrel is, de mindenhonnan csak negatívat kaptam vissza.

Most itt vagyok 20 évesen a nyár közepében, nincsenek barátaim, nincs kivel beszélgetni, eljárni erre-arra, próbálok munkát találni, de solgozni sem vesznek fel egyetlen egy értelmes helyre sem.

De közben meg jön folyamatosan az, hogy bátortalan és depressziós vagyok, holott én rengeteg helyen próbálkoztam, de egyszerűen vannak típusok akivel a kutya sem akar foglalkozni.