Hogyan ismerkedjek? Lányok! Mi a legjobb módja a spontán leszólításotoknak? Úgy értem nem valami téma továbbfűzésének. (abban jó vagyok. :D ) Hanem a teljesen "indok" nélkülinek tűnő, hirtelen leszólításnak.
31 éves férfi vagyok. 2 hosszú kapcsolattal a háta mögött. Egy éve egyedül. Szoktam járkálni, sétálni és szórakozóhelyekre, de valamiért nem nagyon tudok ennél a bulis célközönségnél kezdeményezni.. pedig talán pont ők azok akik ismerkednének. Az is igaz hogy jobbára egyedül járok, hiszen a haveri kör már "másnak él." :) Meg lehet ezt még tanulnom, vagy aki eleve nem is volt "ilyen" az sohasem fogja "tudni"? Táncolni nem tudok.. az pedig egy szavak nélküli kommunikációnak is felfogható lenne. :) A kinézetem nem sokat segít rajtam, mert egy eléggé átlagos 178/70 barna haj, barna szem.. "rendesnek tűnő" :D Van aki rám mosolyog, de a fiatal korosztályból olyan reakcióval is szembesültem pont tegnap (az utcán sétálva!) hogy: "Anyádat nézzed!" Ami azért igazán rosszul esett, mert értem én ha nem jövök be, s nem vagyok egy 195 magas kisportolt férfi, de azt nem értem meg hogy miért érezte szükségességét ennek.. csak mert megnéztem. :D Soha életben nem bántottam én senkit sem..
Utána az utcán szóba elegyedtem két gyönyör nővel. Igaz mint utólag megtudtam ők éppen "megfigyelésen" voltak, és az utca másik oldalán lévő szórakozóhelyen időt múlató párjaik után kémkedtek épp. :D Velük bezzeg jól elbeszélgettem.. :D
Szerintem erre nincs recept. Pont azért, mert spontán. Kell valami, amivel felkelted a másik érdeklődését annyira, hogy akarjon veled beszélgetni.
De ez sok mindentől függ. Van olyan ismerősöm, aki kimondottan rosszul van attól, ha idegenek megszólítják, és menekül. Elég rossz neki, mert amúgy egy szép lány, akit gyakran leszólítanak :D
Én nyitottabb vagyok, szeretek beszélgetni az emberekkel. De ez se mindig igaz, ha rossz napom van, akkor valószínűleg bárki bármivel szólít meg, udvariasan lerázom és továbbmegyek. Szóval garancia semmire nincs.
A beszólós lánnyal meg ne foglalkozz szerintem. Magáról állított ki bizonyítványt ezzel a reakcióval. Nagyon kulturálatlan viselkedés az ilyen. Nem is neked szól, vannak akik mindenkivel alapból ilyenek. Én azon szoktam gondolkozni, hogy szegényeknek mennyire pocsék életük lehet, nyilván tele vannak elfojtott agresszióval, frusztrációval, ha egy pillantásra is már robbannak... ilyenkor az ember szerencsésnek érezheti magát, hogy ő nem ilyen :)
Igazad lehet. :) Köszönöm a bő válaszod. :) Konkrét recept valószínűleg nincs is, annyira sok összetevős a "történet". Csak sajna úgy érzem valamiért nincs meg bennem az az "alapmentalitás", ami a többieknek könnyűvé teszi ezt.. (de az is lehet hogy épp ez fog majd valakinek "feltűnni") Kissé rá is feszültem a dolgokra. Nem is vagyok az a nagy dumás, de nagyon szeretnék ismerkedni.. igényem tehát nagyon is van rá. 10 nőből 8-9 általában tetszik is. :D (Az embereket alapból "szeretem", ez vitt első körben a kereskedelem felé is anno.)
Igen.. érdekes hogy sok olyan ember is van mint a barátnőd. Akik kifejezetten nem szeretik, s valamiért tartanak és feszültségkeltőnek érzik az idegenek közeledését. Lányként ez valóban egy külön "átok" lehet. :D
A csajjal nem foglalkoztam. Semmilyen szinten.. gondoltam hogy utána kéne kiabálni hogy köszönöm szépen, de aztán hamar lettem róla. Pont azért amit írtál. :) Ki tudja hogy miért reagálta le ilyen keményen a nem tetszését.. rossz napja volt, vagy más gondja van.. ha csak simán ilyen akkor meg azért nem éri meg. :D
Szintén tegnapi sztori lánybúcsú.. előttem két lány kézen fogva.. megállnak előre engednek. Majd az egyik megszólal: "Azt mondták engedjelek előre." Mondom kik mondták? Azt mondja ő itt mellettem. Dóra. Aranyos nem? S te is rendesnek tűnsz. :D Kicsit beszélgettünk még aztán előreszaladt.. Dóra maradt. :D Vele is váltottam 2-3 szót menet közben, de nagyon feszült volt. Majd ő is előre szaladt és oldalba vágta az iménti csajt. :D
Az egyetlen dolog amivel kimozdulhatok ha elmegyek egy csoport terápiába vagy ha lejárok valami közösségi sport eseményre mondjuk tánc.
Igaz ott sem biztos, hogy kedvelnének vagy, hogy jól érezném magam.
Van, akinél semmit nem lehet leszólítással elérni (pl. nálam, de a barátnőim többségénél se) -- ha valaki csak úgy odajön, pl. utcán, szórakozóhelyen, sörözőben, tömegközlekedésen, és leszólít, akkor tök mindegy, hogy néz ki, mit mond, amilyen gyorsan csak lehet, lelépek.
Ennek az az egyszerű oka, hogy kontrollálatlan környezetben akárki is lehetsz, bérgyilkostól tolvajon keresztül zaklatóig, csalóig. Rengeteg elmebeteg kószál szabadon, nincs garancia, hogy ha szóba állok valakivel, nem fog mondjuk hazáig követni, rossz szándékkal. Emiatt egyébként nőkkel se nagyon állok szóba utcán, annyi az össz. különbség, hogy kisebb az esélye a fizikai atrocitásnak -- legutóbb, mikor megálltam egy nőnek egy gyerekkel, azt hittem, eltévedt, hát nem, Jehova tanúja volt.
Baráti társaságban azért más, mert oda valaki, akivel jóban vagyok, meghívta az illetőt, és az azért már egy elég erős előszűrő. Szóval szerintem érdemesebb ismerősökön keresztül ismerkedni.
Nem illik olyan feltűnően megbámulni másokat, hogy észrevegyék, valószínűleg ezért szólt be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!