Szeretethiány, magány, lemondott rólam mindenki?

19 vagyok és már teljesen lemondtam az életről nem tudom hogy mit tegyek kiskoromban eltartottak szüleim de sose szerettek igazán, sokat veszekedtek és nekem ebből mindig elegem volt főleg az ordibálásokból majd a az apai és anyai ágon a nagyszüleim rajtam keresztül veszekedtek amiből nagyon elegem volt majd 14 éves koromban meghalt anyukám és hozzá én közel álltam nagyon megviselt onnantól kezdve már kezdtem bezárkózni magamba. Apám mindig csak az elvárásokat mondja sose kérdezte meg hogy van e valami bajom viszont ha valamit nem úgy csináltam ahogy ő akarta akkor már egy utolsó hülye elviselhetetlen gyereknek mondott engem közben volt egy barátnőm de úgydöntöttünk közös érdekekből hogy szétválnak útjaink és utána egy balesetben meghalt amikor 16 voltam ez is nagyon megviselt innentől már teljesen depressziós lettem és senkinek nem érzem a szeretetét sajnos azt is számon tartom hogy 2.5 éve senki nem ölelt meg engem és már egyszeruen nem bírom ezt a magányt amiben élek, van egy lány aki eltudta feledtetni a dolgokat és úgy éreztem ez lehet a boldogság forrása de ő visszautasított engem ez volt körülbelül 2 éve és azóta nem tudom őt elfelejteni próbáltam más lánnyal de mindegyiknél kudarcot vallottam és talán ezért sem megy nekem de nincs senki olyan aki szeretne és elmondhatnám neki a gondjaimat és ő is nekem.. mindent megtennék ha lenne egy ilyen lány de nagyon rossz

Most ott tartok hogy apám ki akar dobni otthonról mert úgynézki nem fognak felvenni fősulira, ahova nem is akartam menni, nagyszüleim szóba se állnak velem mert nem teljesítettem azt hogy kitűnő legyek...

Otthon sem vagyok élősködő mert suli mellet dolgoztam műszakban és egyszerűen elegem van ebből a sok fájdalomból meg szenvedésből és az a lány is nagyon hiányzik akit szeretek de engem senki nem szeretett sose igazán sose keresett senki.

nem vagyok egy rinyás gyerek mert nem nagyon mutatom ki az érzéseimet de ezt már nem nagyon bírom egyszerűen tényleg nagyon fáj, nincs kedvem élni se. Valaki