Hogyan tudnék elkezdeni "élni"?
Oké, tudom így ismeretlenül nehéz tanácsot adni, de hátha valamit segít, végülis ezen vergődök évek óta.
Egy bezárkózott magányos farkas vagyok/voltam mindig is.
De nem azért mert nekem így jó, csak valamiért nem tudok változtatni ezen az állapoton.
Sokat gondolkozok azon, hogy mihez lenne kedvem, hová mennék emberek közé, ismerkedni, mit csinálnék szívesen, de semmi pozitívat "nem dob ki a gép"... Szóval nem vagyok nagy programszervező.
De talán ha lenne megfelelő társaság, akkor lehet jönnének az ötletek velük, bár fogalmam sincs.
Arra már rájöttem, hogy nagyon válogatós vagyok a társaság terén, főleg a magamfajta, hozzám hasonló emberekkel jönnék ki jól szerintem, (de csak tippelek, nem vagyok benne biztos) különben ha nem érzem hozzám illőnek, elég szimpatikusnak a társaságot akkor hamar megunom őket, nincs kedvem tartani tovább velük a kapcsolatot.
Ráadásként az eddigi ismerőseim sem "megfelelőek", őket is "unom".
Mondjuk nem szeretnék én nagy társasági életet, de ezen kívül konkrétan azt sem tudom mit akarok, csak érzem, hogy hiányzik valami, és nem tudom pontosan mitől szűnne meg.
Még a kapcsolatról tudom konkrétan, hogy elfogadnék egyet.
Az tuti hogy a bulizásból, piálásból elég. Nem vittem túlzásba de kipróbáltam milyen, nem jött be.
Mintha kaptam volna egy ilyen átok személyiséget, ami leredukál minden lehetőséget, és engem nem szórakoztatna úgy az élet mint másokat.
Vagy nyugtassatok meg, hogy törődjek bele, nem maradok le semmi nagy dologról, idővel megoldódik ez magától.
20F
Mások is vannak így ezzel?
Születésünk után nem tanulunk meg helyesen lélegezni. Az oxigénhiányos lét a lelkünkre is kihat. A gyötrelmek felemésztik agyunk kapacitását, ami a boldogság felismeréséhez kell. Besavanyodva éljük végig napjainkat, senki nem segít rajtunk, mert mástól várjuk a segítséget.
Pedig a megoldás egyszerű. Csak lélegezni kell! Az viszont nem mindegy hogy hogyan lélegzünk.
Lélegzés = szeretet? >.<
Jó nem másoktól várom, próbálkozok.
Én sem tudom, csak megpróbáltam valahogy értelmezni...
De igen, nem ide való.
Hurrá! Van kilenc kommented, és egyikkel sem érsz semmit. A legtöbbeknek meglehetősen nehezen sikerül értelmeznie az érzéseidet.
Én eléggé át tudom érezni minden sorodat. Hasonlóan introvertált vagyok, és a legjobban akkor érzem magam, ha egyedül lehetek. De ennek oka mindössze annyi, hogy az engem körülvevő emberekkel nem tudok jól kijönni. Nincsen velük konfliktusom, vagy ilyesmi.. egyszerűen csak érzem/tudom/látom, hogy NEM értenek meg - nem tudnak velem mit kezdeni.
Intellektuális és különleges emberek társaságára vágyom.
Lehullt már az álarc, nincs erőm tettetni, hogy minden szuper. Mert attól, hogy azt mondod, még nem válik azzá semmi. A helyzeted ( s az enyém is) meglehetősen nehézkes. Ugyanis csak magunkhoz hasonló, emberkerülő személyekkel értenénk meg jól magunkat, ám lévén ők is emberkerülők, s te is az vagy, így igencsak nehéz ismerkedni. De sosem szabad feladni. Sosem tudhatod, mely nap lesz az, amikor megváltozik az életed.
Ha több gondolatra van szükséged, írj üzenetet!
Üdv, kitartás!
22f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!