Normális dolog ez nálam? Imádok egyedül lenni évtizedek óta.

Kamaszként nyomultam a csajokra, volt is 6 barátnőm 20 éves koromig, de valahogy a katonaság utáni időkben mintha kicserélődtem volna. Én, aki sosem volt itthon, mert mindig csavarogtam, mára egy otthon ülő, barkácsoló ember lettem. Nem keresem az emberek társaságát. Évekig semmi sex, és nem is hajtottam magam azon, hogy nőt szerezzek magamnak. Ismerőseim szerint nagyon jó képű, vonzó férfi vagyok. 20-tól 40-ig megnéznek a nők, de nem érdekelnek. Meleg biztos, hogy nem vagyok, mert a tévét le tudnám rúgni ilyen Conchita Wurst féle emberek miatt. Az is elképzelhető, hogy a nők elképesztően változnak és nem jó irányban. Van önbizalmam, és határozott ember vagyok általában. Oda figyelnek, ha szólok valamit. De egyszerűen nem érzem azt, hogy nekem szükségem lenne nőre. Ha közeledett is felém egy kollegina és ajánlott egy programot, ha van kedvem csatlakozni hozzá, írjak. Kedves mosollyal biccentettem egyet, de ennyi. Imádok egyedül lenni, imádom a magányt. Utálok beszélgetni is, mert az egyszerű témák nagyon nem érdekelnek. Kicsit úgy érzem magam, mintha 35 évesen egy 80 éves ember agya lenne a fejemben. Az én korosztályomba ilyenkor még a pasik megpróbálnak annyi nőt elszédíteni amennyit még tudnak, nálam ez hiányzik. Nem töröm magam ezen. Ez betegség lehet? Nincs baj a férfiasságommal sem, működik minden rendesen. Csak tavaly májuson kívül kb 8 évente sexelek.