Nincsenek barátaim, az egész életemet egyedül élem, nincs lehetőség szórakozásra, nincs lehetőség semmire, segítség?

18 éves vagyok, fiú, egy faluban lakok, fél órára egy nagy várostól, nincsenek barátaim, akik voltak azok is átvertek, nem tudok kikkel barátkozni, nem tudok hova menni szórakozni mert nincs kivel és nincs hova..ha beutazok a városba is, nincs senki akivel elmehetnék valahova. Ha bulizni szeretnék akkor is be kell utaznom, viszont a buszjárat miatt ez is nagyon nehézkes. 18 éves vagyok és még nem voltam bulizni, az összes szilvesztert itthon töltöttem mert nem tudok hova menni, az egész életem arról szól hogy tanulok, számítógépezek ami mellesleg egy forintot nem ér, ja és alszok. Mindennap ugyanaz a sablonos, unalmas semmi..amit már nagyon unok, és amin nem tudok változtatni akárhogy is próbálom. Szüleim régebb óta mondogatják hogy ideje lenne kimozdulnom, mennem kéne valahova..és mikor mondom hogy "anya mehetek?" mindig azt kapom válaszul: "fiam, minek?" "rossz az idő, hagyd, maradj itthon" "már megint adjak pénzt?" közben sose kérek pénzt. A számítógépemet, a cipőmet, az összes ruhámat saját pénzből fizettem ki. Sose kértem pénzt. Nem is tudom mit kezdhetnék magammal, lehet sokan vannak akiknek az életük annyiból áll mint nekem, tehát csak otthon ülnek és ugyanaz megy mindennap, de lehet hogy ők ezt akarják..azt is tudom hogy sok ember van rosszabb helyzetben..de most rólam van szó, nem róluk, elhiszem hogy "keletre" rosszabb a helyzet, sőt..de ez én vagyok, és nem tudom mit kezdjek. Kiskoromban nagyon sokáig csúfoltak alaptalanul és ez a fájdalom is bennem van, önbizalomhiányos vagyok, akinek túl nagy az önkritikája és nem tud boldog lenni. Mindössze 18 éves vagyok de olyan az életem mint aki már belefáradt mindenbe. Pedig még az égvilágon semmit se csináltam, mert nem tudok. :) Rossz nézni hogy nagyon sok nálam fiatalabb és velem egy idős fiú / lány minden hétvégén megy bulizni, megy moziba, szórakozik, míg én itthon ülök, és gépezek..mert nincs akivel elmehetnék bárhova, nem az én hibámból adódóan, mert én próbálkozok barátkozni és szeretnék is, de egyszerűen nem tudok, mert akikkel lehetne ők kis koromban végigszenvedtették velem a gyerekkorom. Nem tudom mit tehetnék, kicsit hosszú lett tudom..vélemények? Tanácsok? Mindent szívesen elolvasok.