Lenne kedve valakinek beszélgetni, aki úgy gondolja magáról, hogy elvont vagy más?

Eljutottam arra a szintre, hogy már kezd kissé zavarni a magány. A suliban megkaptam már pár tanártól az elvont jelzőt, és igazából mindenki tudja, hogy kissé más vagyok, mint a többiek,én is érzem néha. A mostani fiatalokkal nem igazán tudok barátságot kötni, főleg a gondolkozásuk miatt. Elbeszélgetek velük, ha nagyon muszáj, de közelebbi kapcsolatba sehogy se tudok senkivel se kerülni. Most viszont úgy érzem, kezdem elveszíteni teljesen az érdeklődésem az emberekkel kapcsolatban, folyamatosan felszínes emberekkel találkozom, és úgy érzem, szükségem van valaki olyan társaságára, aki olyan, mint én... Kicsit elmebeteg, kicsit depressziós, önmarcangolós, szadista stb. :)