Szerintetek véglegesen becsődölt az életem?
Nem igazán látok már kiutat :( A velem egy korú ismerőseim már házasodnak, vagy gyerekeznek esetleg a szuper izgalmas huszonéves életüket élik. És az enyém nem az, nem tudok olyan részt mondani az életemből ami tökéletes lenne. Azokat, akiket barátaimnak hittem, szép lassan elszivárogtak mellőlem. Próbáltam egyiket-másikat elhívni valahova, mert szeretnék elmenni bulizni vagy koncertre, de nem jönnek el. Pedig nagyon szeretnék barátokat, olyan jó lenne programokat csinálni, de úgy látszik esélytelen.
Munkám szerencsére van, de egyre nehezebb, a tavasz valószínűleg pokol lesz, mert egyedül fogok vinni egy egész irodát és senki nem lesz aki segítsen. Nagyon félek hogy mi lesz és hogy hogy fogom bírni.
De ami a legnagyobb probléma az a szerelem. Nem is volt még, és mostanában nem is látok esélyt rá... Az évek óta növekvő stressz hatására felszedtem egy jó kis súlyfelesleget - jó nem vagyok godzilla - de eléggé rondának meg kövérnek tartom magam. Szóval így tutira nem kellenék senkinek :( Meg amúgy sem áll velem szóba senki, az arcom alapján 18-nak tűnök, és egy gyerekkel nem akar járni senki :( Hiába sminkelek, úgy nézek ki mint egy tini. Pedig 26 vagyok. Elmegy mellettem az életem, és ha sikerülne is külsőleg teljes változást elérnem, annyi idő alatt már 27 leszek és még mindig nulla tapasztalattal az életben, ráadásul nem motivál hogy lehet hogy akkor sem fogom megtalálni a szerelmet.
Az én életem ennyi volt? A munkámba beleőszülve, barátok és szerelem nélkül fogok megöregedni? Nem tudom mit tehetnék még...
válasza: válasza: válasza: válasza:Hát az én válaszom nem fog segíteni - legfeljebb annyiban, hogy nem érzed magad egyedül... Én nyáron leszek 29, csinos vagyok és karcsú, mindenki szerint simán lehetne bárkim, de mégsincsen, és még soha nem is volt, mert vmi hihetetlen menekülési kényszer jön rám, amint megtetszem vkinek és közeledni kezd. Annyira bonyolult vagyok a saját magam számára is, és annyira félek úgy alapból az egész élettől, hogy tiszta megnyugvás volt beismernem, hogy én egyszerűen képtelen vagyok elengedni magamat, boldognak lenni, és éppen ezért nem nekem való a párkapcsolatosdi. Mióta erre rájöttem, amellett, hogy még fásultabb lettem és már nem is hiszek benne, hogy tartogathat számomra igazán jó dolgokat is az élet, vhogy megkönnyebbültem a felismeréstől és felhagytam a kereséssel. (Na nem mintha eddig annyira keresgéltem volna - de gondolom érted, hogy értem.)
A boldogság belülről jön - éppen ezért tök mindegy, hogy nézel ki. Csakis a hozzáállás számít, és a szerencsés lelkialkat. Ha van benned vágy, az véleményem szerint adhat elegendő hajtóerőt ahhoz, hogy változtass a hozzáállásodon és rátalálj a hozzádillő társra.
válasza:
válasza:Angyali vers
"Hinnem kell hogy az álmok valóra válnak,
Hogy minden lélek mellett angyalok állnak,
Figyelő tekintetük reánk függesztik,
Munkájukat nesztelen, és értünk végzik,
Velünk kelnek hajnalok hajnalán,
Minket őriznek a mindennapok során,
Magányos így soha senki nem lehet,
Hiszen mindenkit egy igaz angyal szeret."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!