Miért vagyok totál sikertelen a pasik terén?
Lehet, hogy hosszú lesz, de köszönöm annak, aki elolvassa.
20 éves vagyok, mindig is szerettem a fiúkat és szinte mindig "szerelmes" voltam- ami persze sosem volt igazi szerelem, de folyamatosan rajongtam valakiért, mondhatni, lételememmé váltak. Arra tanítottak a szüleim, hogy ne legyek meghunyászkodó, ne fussak soha senki után, így vártam a jelentkezőket. Jöttek is, 14 évesen lett először barátom, aztán 16 évesen. Tulajdonképpen azóta nem volt komoly barátom, mert valami mindig elromlott az ismerkedési szakaszban.
Sokszor egy ideig udvarolt valaki, aztán abbahagyta. Biztos bennem van a hiba, de az az igazság, hogy nem tudom, mit csinálok rosszul. Eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom, mit szeretnek a fiúk és mit nem. Eddig azt hittem, tudom. Azt hittem, elég, ha adok magamra, nem vagyok buta, szeretek viccelődni. De kiderült, hogy valami mégis hiányozhat belőlem, ha nem akarnak komoly kapcsolatot. Vannak sokan, akikről kiderül, hogy tetszem nekik, de mégsem lépnek és nem is akarnak.
Az utóbbi időben számtalan csalódásom volt, úgy érzem, meg vagyok átkozva, hogy nem lehetek boldog. Nem tudom, mit tehetnék, volt már valaki hasonló helyzetben? Érdemes elmenni pszichológushoz, hátha önismereti problémáim vannak, amik meggátolnak?





Kérdező, azért ugrott rá mindenki a legutóbbi kommentedre, mert meglehetősen fellengzősnek tűnik.
Rengeteg értelmezési lehetőség van, ha ilyet olvasunk egy ismeretlen ember tollából.
Iskolai végzettségre gondolsz?
Hobbira?
Egzisztenciális helyzetre?
Korcsoportra?
Konkrét tanulmányokra? (Tehát mondjuk jogászhallgatóként eszedbe sem jut természettudományos irányban tanulókkal ismerkedni?)
Fejtsd ki ezt egy kicsit jobban, hátha könnyebben tudunk segíteni! :)
Amúgy semmi egzisztenciális dologról nincs szó, meg nem is úgy értettem, hogy valami nagyon menő közegben vagyok és akkor nem állok szóba nem menő közösségben levővel, bár lehet valaki rögtön erre gondolhat először:D
Olyan, mint a zenészek, modellek stb., csak más terület és ezen belül szeretek ismerkedni, mert azonos az érdeklődési kör és nem tudnék összejönni egy nem ilyen beállítottságú emberrel, csak közöttük nézelődöm. De biztos így van ez sok orvosnál, jogásznál, hogy csak a saját köreikből szeretnek ismerkedni.





Akkor marad az a számodra nem túl kielégítő válasz, hogy erre így messziről nem lehet mit mondani, miért történnek úgy a dolgaid.
Annyit persze látatlanban is lehet mondani, hogy olyan nincs: "te nem lehetsz boldog". Dehogynem lehetsz :)
Általános tanács, hogy ha eddig nem nagyon sikerültek a dolgok, akkor valamin változtass. Persze nem alapvető személyiségjegyeiden.
Amikor udvaroltak neked, te adtál biztató jeleket? Kerested a társaságát te is a másik félnek, esetleg mondtad konkrétan, hogy milyen jól érzed magad vele? Ez nekünk férfiaknak kell ám, főleg a visszahúzódóbbaknak :) Akartad te is, hogy haladjon előre a viszonyotok, vagy mindent a másikra bíztál?
Elvből elutasítasz mindenkit, aki nem a te köreidben mozog? Mert ismerek ám művészetekben jártas elméleti fizikust is ugyanúgy, mint hobbiból Stephen Hawking könyveket olvasó magyartanárt :)
Szóval így ismeretlenül, anélkül, hogy látnám ahogyan viselkedsz kb ennyi jut eszembe :) Kérdezz olyan férfiakat akik a közeledben vannak, jobban ismernek, és mondják el őszintén, milyen vagy szerintük :)
Köszönöm, hogy próbálsz segíteni!
Én is adtam jeleket, mikor haladt előre a dolog, bár volt, ahol nem akartam, hogy haladjon és így nem is voltam nagyon rajta. De alapvetően, ha olyan srác próbálkozik, aki szimpatikus (és itt nem külsőségekre gondolok, mert nagyon változatos kinézetű fiúk tetszettek eddig), akkor örülök neki és én is lelkes vagyok, Csak olyan fura, mert először ha valaki nagyon próbál ismerkedni és elindulunk egy úton, utána alábbhagy a lelkesedése és megváltozik a viszonyunk. Ilyenkor elgondolkodom, mi lehet a gond, talán nem is voltam olyan érdeklődő, mint amit hittem magamról, talán teljesen máshogy látom én a viselkedésemet, mint mások. Ilyenkor sok mindenre gondolok, nem volt-e vlaami gáz kijelentésem, ami a fiút eltántorította. Félek túl kedves lenni, mert akkor mindig arra gondolok, hogy egyből naiv, ragaszkodó kislánynak néznek és nem akarom, hogy azt higgye a srác, hogy rajta akarok lógni. De talán az az érdeklődés, amit mutatok, meg nem elég..





Simán benne van a pakliban az, hogy túl jól nézel ki, és a többség csak egy dologra használna, amit ha látja, hogy nem kap meg könnyen, felad, vagy esetleg megkapja, és tovább áll, esetleg az ellenkezője, és esetleg nem vagy túl szerencsés külsőségek terén, bár ha folyamatosan jönnek az udvarlók az életedben, ezt kétlem.
Szóval vagy szimplán barmokkal sikerült találkoznod eddig, vagy valóban meg kéne kérdezned egy barátnőd, valakit, akiben bízhatsz, és aki mer teljesen őszinte lenni, még ha sértő is az, amit mondana, hogy fejtse ki a véleményét rólad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!