Soha nem voltak még barátaim, soha nem kaptam még meghívást buliba, pedig amúgy kedves-megbízható embernek ír le mindenki. Milyen az ha vannak barátok? Mi a baj velem?

23 éves férfi vagyok, csak felszínes emberi kapcsolataim vannak. Kb. köszönés, hivatalos ügyek intézése, munkával kapcsolatos megbeszélések. Magánügyekről, belsőségesebb dolgokról nem tudok senkivel beszélni. Haverjaim sincsenek akikkel hülyülni lehetne vagy ilyesmi.

A furcsa az, hogy mindenki kedves, megbízható embernek ír le, még a hátam mögött is. Szoktam visszahallani hogy csak jókat mond rólam mindenki. Próbálok barátságokat kötni, de valahogy mindezek ellenére távol tartanak maguktól az emberek.

Szilveszteri vagy születésnapi buliban még soha nem voltam, csak filmekből tudom elképezelni milyen lehet (idén is itthon fogok ülni egyedül az albérletemben).

Tényleg nem vagyok tolakodó, időben kiszállok a beszélgetésekből hogy ne legyek terhes másoknak.

Sokszor próbáltam én kezdeményezni, pl. középiskolában volt hogy rábeszéltem a szüleimet hogy tarthassak egy bulit amíg elmennek otthonról. Vettem egy csomó mindent, elhívtam mindenkit akivel köszönőviszonyban voltam vagy látásból ismertem. Mondták hogy jönnek, de végül nem jött el senki. Indoklást nem kaptam.

Munkahelyen mindig mennek munka után valahova együtt, engem soha nem hívnak meg. Én is hívtam már őket, de akkor nem érnek rá (volt hogy utána elmentem egyedül, majd ott megláttam őket együtt). Sportolni is járok, ott is beszélnek velem meg köszönnek néhányan, de ott is kihagynak mindenből. Volt is kellemetlenségem belőle: pár srác akivel jóban vagyunk ott beszélte hogy el kéne menni xy helyre sportolás után. Én is ott álltam mert épp beszéltem egyikükkel, aztán simán rávágtam hogy "oké menjünk". Tök megörültem hogy elvhívtak, aztán kicsit később egyikük szólt hogy "jajj nincs hely úgy a kocsiban mert jönne a barátnője is, meg lehet hogy nem is mennek, majd máskor elmegyünk, blablabla". Érezni lehet hogy mintha nem akarnának velem mutatkozni az emberek.

Mit lehet tenni az ellen hogy zsigerből nem akar senki velem kapcsolatot teremteni? Kedves vagyok, rendes, nem beszélek ki senkit, meghallgatok mindenkit. Nem panaszkodok, képben vagyok a dolgokkal. Az a furcsa hogy tényleg nem mond rólam senki rosszat! Egy jó embernek írnak le, akivel semmi gond nincs. Még mondta egyik munkatársam is a másiknak hogy "ja ő rendes gyerek, jó fej"