Miért van az velem hogy elgondolok valamit és a fejembe minden rendben lezajlik de amikor ott van a lehetőség hogy beszéljek egy hang nem jön ki a számon. Valami lelki úton van valami bajom? Valaki adjon választ! Köszönöm 18/F

Szerintem egyszerűen nem bízol magadban, alacsonyabb értékűnek tekinted magad a többieknél. Úgy gondolod, hogy mások magasabb szinten állnak valamilyen rangsorban, és alárendelt szerepet veszel fel.

Muszáj tudatosítani magadban, hogy mindenki szerepet játszik, belül mindenkinek megvannak a gyengéi, amit el akar rejteni. Nem te vagy az egyetlen, aki kerülni próbálja a konfliktust. Sokan blöffölnek is, nagyszájúak egy pontig, aztán visszavonulnak a vitában. Mások szemében te ugyanolyan ember vagy, mint bárki más. Éreztesd, hogy valóban egyenrangú vagy, nem kell egyből hátrálni.

Különösebb lelki probléma nélkül is gyakran megesik velünk , hogy elgondolunk valamit , aztán a gyakorlatban nem úgy sül el.Gondolatban könnyen elképzelhetünk bármit (többnyire), viszont az élet folyamatosan mozog változik.Én is voltam már többször úgy , hogy elterveztem, hogy majd ezt -és ezt fogom mondani, aztán mégsem azt mondtam, mert közben úgy alakult a helyzet , éppen olyat mondott, vagy olyat csinált a másik, hogy nem igazán passzolt volna az eredetileg elképzelt mondanivaló.Az ilyen eset ellen a legjobb ha az ember nem nagyon éli bele magát hogy majd mit fog mondani.

A problémásabb helyzet az amikor pl. elhatározzuk azt , hogy szerelmet vallunk , vagy majd beolvasunk a főnöknek, de az adott pillanatban megnémulunk, mert beijedünk.Félünk a következményektől a visszautasításoktól. Félünk attól, hogy mi lesz ha zavarba jövünk ,stb. Olyan is előfordulhat, hogy látszólag kívül nem történik változás , de hirtelen elbizonytalanodom . Az érzelmekkel előfordul ilyen .Az "önismeret", az "önbizalom " erősítése sokat segíthet.Tudom,....könnyű ilyen tanácsot adni viszont maga a megvalósítás nem oly könnyű. Még maga a fogalom, az "önismeret", "önbizalom" is félreértelmezhető.Sokan mást és mást értenek e fogalmak alatt.

Eszembe jutott még valami.Nem tudom , hogy nálad milyen helyzetekről van szó, de nagyon sok esetben jó lehet az a megoldás, is , hogy szépen leírod a gondolataidat és átadod az illetőnek a levelet, vagy feladod postán , vagy e-mail, stb.Én gyakran használtam már ezt a megoldást, és gyakran be is vált.A beszéd nem az erősségem , leírva sokkal inkább meg tudom fogalmazni a mondanivalómat.Sokan ódzkodnak az ilyentől , mert "élő szóban más".Persze lehet más , illetve vannak helyzetek amikor nem kerülhetjük el a beszélgetéseket.Még mindig jobb ha írásban fejezem ki a gondolataimat, érzéseimet , mint sehogy.(feltéve ha kiakarom fejezni).:)

Az írásnak van olyan előnye is, hogy nem vágnak közbe. Nem zavar meg egyéb külső körülmény. Vannak emberek akik alig hagyják szóhoz jutni a másikat, amíg nem tanulod meg a módját , hogy velük hogyan kommunikálj , addig az írás is megteszi (jobb esetben).

Sokszor előfordulhat velünk, hogy meg akarunk mondani valakinek valamit , elkezdjük, aztán rögtön reagál rá valamit ami kizökkent bennünket, és egy óra beszélgetés után rájövünk, hogy valójában a lényegi mondanivalónkat el sem mondtuk.Írásban ez is kiküszöbölhető.Nem is tudom , hogy miért nem használjuk gyakrabban az írásos kommunikációt(legalább is bizonyos esetekben).Ezt szinte bárkinél alkalmazhatnánk.Legyen az családtag , szomszéd, barát, főnök beosztott, stb.Hangsúlyozom , hogy bizonyos esetekben .Kényesebb problémásabb ügyeinkben az is előny lehet , hogy a másik nyugodtabb körülmények közt akár többször is átolvassa , átrágja amit írtunk neki. No persze ha az írást választjuk akkor (főként) lehetőleg minél pontosabban egyértelműen, érthetően fogalmazzunk, mert hát nem minden esetben kérdezhet azonnal vissza a másik, hogy mit is értettél ezen vagy azon.