Tényleg nem maradhatok életem végéig egyedül?

Attól még, hogy zárkózottabb vagy, lehet majd valakid. Az ilyen emberek nehezebben találnak valakit, viszont általában harmonikusabb, jobb kapcsolatuk van, ha sikerül megnyílniuk párjuk előtt.

De nem kell keresned feltétlenül, mikor legkevésbé várod, lehet, akkor talál majd rád. :)

Egy ideig én se akartam különösebben hosszútávú párkapcsolatot, de miután lett egy barátnőm, aki olyan mély érzéseket kiváltott belőlem, hogy nagyon boldog voltam miatta, azóta nem gondolkodom így.

De ha nem akarsz, akkor nem akarsz, lehetsz egyedülálló szabad akaratod szerint.

Hogyne maradhatnál... a kapcsolathoz kell a másik fél döntése, az aztán bizonytalan, mint a kutya vacsorája (tisztelet a kivételnek). De ez? Ehhez csak a te elhatározásod kell.

Az ismerősök, akik nem bírnak meglenni egyedül, egy darabig talán károgni fognak, de nem kell figyelni rájuk. Ha befelé figyelsz, önmagaddal harmóniában sohasem leszel magányos.

Egyedül születtél, egyedül halsz meg, ezért nem is árt fitten tartani ezt a létállapotot.

De maradhatsz és ez nem baj: ha felfedezed az életed értelmét, akkor egyedül is el lehet lenni - ismerős a szitu.

"ne szomorkodjak úgyis találok valakit". Ez alapból egy habos szöveg. Jobb a magányos magány, mint a társas magány.

Én is így voltam - majd találkozol hasonlóval, és meggondolod magad :)

Vizsgára tanultam, és egy zárkózott osztálytársamtól (lánytól) elkértem az EÜ könyvét, mikor odaadta mosolyogva annyit mondott: "Hát, jobb ha nálad van." - Mert ő nyugodt szívvel otthagyna bárkit meghalni... ahogy én is :D

Azóta jóban vagyunk (de barátaim sose voltak).